Koszovó Csomója (1999)

Share

Hits: 1471

A „rövid” XX. századot a balkáni lôporos hordó robbanása vezette be, és úgy látszik, addig nem is tud befejezôdni, amíg ezt a hordót jó mélyen és örökre el nem temetik. A koszovói konfliktus új fázisa – ha nem akarunk éppenséggel visszamenni az ôsidôkig, de legalábbis a rigómezei ütközetig (1389) vagy Arsenije Carnojevic és népe nagy elvándorlásáig (1698 – a tartomány szerb lakosága ekkor menekült el a török megtorlás elôl, és ekkor kezdôdött dél felôl az albánok tömeges betelepedése a lényegében lakatlanná vált területre) – nagyjából az elsô balkáni háborúval kezdôdött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal tart ma is. A tartomány szerencsétlen helyen fekszik. Túl jelképes történelmi jelentôségén, ez a Balkán kapuja, mindig is nagyon változatos etnikai és hatalmi viszonyokkal, valamint jelentôs természeti kincsekkel. Stratégiai kulcspont, amely alatt ráadásul egy aranybánya fekszik. Bôven van oka és történelmi ürügye szinte minden környékbeli népnek, szerbnek, bolgárnak, albánnak, ragaszkodni hozzá.

Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia

A szerb hadsereg az elsô balkáni háborúban, 1912-ben vonult be Koszovóba, amely akkor még a török birodalom tartománya volt, nagyjából fele-fele részben mohamedán vallásra áttért albán, illetve ortodox szerb népességgel. A háború átmeneti következményeként Koszovót és Albánia északi részét Szerbia, Albánia déli részét pedig Görögország tartotta megszállva. Ezt az aktust az albánok és a szerbek természetesen különbözôképpen magyarázták. A szerbek szerint ôk fölszabadították a szerb és albán népet a török elnyomás alól. Az albánok szerint viszont a szerbek egyszerûen meghódították ôket, Nagy-Szerbia megteremtésének lázában. Az I. világháború idején a terület nagy része Bulgáriához tartozott – ki gondolná, a IX. században ez bolgár terület volt –, majd a háború után viszakerült az akkor már Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven létrehozott új délszláv államalakulathoz. A két világháború között jelentôs szerb betelepülés kezdôdött, albán állítás szerint szabályos gyarmatosítás és erôszakos áttelepítés, ám a második világháború idején a folyamat megfordult. A Mussolini védnöksége alatt kreált Nagy-Albánia magában foglalta Koszovót és Nyugat-Macedóniát. A tartományból 100000 szerbet üldöztek el, és ezzel végleg az albánok javára fordult a tartomány etnikai összetétele. Az 1946-os (ekkor már ismét jugoszláv!) népszámlálás szerint Koszovó lakosságának 70 százaléka volt albán, és 30 százaléka szerb.

A tartomány Titótól 1946-ban széles körû autonómiát kapott. Egy futó elképzelés szerint a proletár internacionalizmus jegyében Albániához csatolták volna Sztálin jóváhagyásával, de amikor Tito szakított Sztálinnal 1948-ban, ez a terv lekerült a napirendrôl. Tito, hogy e „nacionalista elhajlás” miatti lelkifurdalását enyhítse, egyre nagyobb önállóságot biztosított Jugoszlávián belül a koszovói albán kommunista vezetésnek, amely önálló igazgatással, oktatással, rendôrséggel rendelkezett. A tartományon belül szakadatlanul folyt az albánosítás, az egyre fogyó szerb lakosság szelídebb vagy durvább formában történô eltántorítása. Ehhez még hozzáadódott, hogy az albán családokban a gyermekszám jóval magasabb volt, mint a szerbeknél, így 1989-re kialakult a mai – mármint a tömeges tisztogatások elôtti – 90–10 százalékos etnikai arány. Amikor tehát Milosÿevic´ 1989-ben megszüntette Koszovó autonómiáját, a szerbek többsége úgy érezte, ez az egyetlen eszköz a csendes szerbetlenítés és a tartomány elvesztésének megakadályozására, egy régi történelmi sérelem helyreütésére. Nem véletlen tehát, hogy Milosÿevic´ népszerûsége és hatalma – az elvesztett háborúk dacára – mind a mai napig ebben az aktusban gyökeredzik.

Így dióhéjban is látható, hogy ez a történet nem a nagyvonalú gesztusok története. A fô tanulság mindkét nép számára az, hogy a másik fél minden adódó alkalmat kihasznál, hogy a maga etnikai és területi érdekeit a legpôrébb módon érvényesítse az ellenfél rovására. Az alkalmazott erôszak mértékét pedig nem humanitárius megfontolások, hanem kizárólag az aktuális erôviszonyok szabályozzák. Az albánoknak szemernyi kétségük sincs afelôl, hogy a szerbek kiirtanák ôket egy szálig, ha tehetnék. A szerbek pedig úgy látják, hogy az albánoknak valójában egyetlen igazi céljuk van: a szerb lakosság végleges elûzése, Koszovó Albániához csatolása, és a Jugoszlávián belüli autonómia jogosítványait is gátlástalanul ennek a szolgálatába állították. Egyetlen dolog van, amiben a két nép között töretlen az egyetértés: hosszú távon elképzelhetetlennek tartják, hogy egy államban, egy politikai közösségben éljenek. Ez igen szomorú és lehangoló, fôleg ha azt vesszük, hogy az utóbbi 300 évben még alkalmuk sem volt arra, hogy külön éljenek, és ez a kölcsönösen osztott meggyôzôdés a 300 éves folyamatos együttélés alatt és nyomán alakult ki.

Görögök és törökök

A mostani NATO-beavatkozás számos politikai és etikai problémát vet föl. Mindenekelôtt azt, hogy a NATO, amely ilyen vehemensen lép föl az emberi jogok és a nemzeti önrendelkezés védelmében, vajon miért olyan elnézô Törökországgal szemben. Amikor Törökország elfoglalta Ciprus északi részét, vagy amikor szabályos irtóhadjáratot folytatott a kurdok ellen, senkinek sem jutott eszébe nemzetközi megtorló akciót sürgetni. A magyarázat egyszerû.

A Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai jelentôségérôl szükségtelen hosszasan értekezni. Elég annyit megjegyezni, hogy az utóbbi 5000 év ismert háborúinak túlnyomó többsége itt zajlott, és ennek a régiónak az ellenôrzéséért robbant ki. A Balkán és Kisázsia a NATO számára mindig is kulcsterület volt, ahonnan sakkban lehetett tartani a Varsói Szerzôdést és a szovjetek (oroszok?) európai ambícióit. Az el nem kötelezett Jugoszlávia mellett a fô stratégiai szerep Törökországé volt. Jugoszlávia kiesésével Törökország jelentôsége csak nôtt. Így nem csoda, hogy a NATO intervenciója Koszovóban ismét felszínre hozta azt a konfliktust, amely a NATO legnagyobb tehertétele volt eddig is: az ôsrégi török–görög viszályt.

Nem véletlen, hogy az amerikai és általában a NATO/EU-politika rendszeresen a törököket részesítette elônyben a görögökkel szemben. Törökország stratégiai jelentôsége összehasonlíthatatlanul nagyobb. Törökország ôrzi a Szorosokat, amelyek akadályozzák az orosz jelenlétet a Földközi-tengeren. Törökországból elérhetô és ellenôrizhetô az egész Közép- és Közel-Kelet, annak minden válságövezete és olajlelôhelye a Kaukázustól kezdve Irakon és Iránon át egészen Izraelig. Az Öböl-háború csak megerôsítette az ország jelentôségét.

A törököknek ennek megfelelôen két irányban is vannak ambícióik. Részei akarnak lenni Európának, ugyanakkor a Közép- és Közel-Kelet vezetô hatalmává akarnak válni. 1987-ben kérték felvételüket az EU-ba, amit elutasítottak az ország demokráciadeficitjére és vallási-kulturális különbözôségére hivatkozva. Az emiatti csalódás azonban egyelôre nem ingatta meg Törökország NATO-beli szerepét, és a török politikában is erôsödô iszlám fundamentalizmus sem vette át egyelôre a vezetô szerepet. Jugoszlávia, az ôsellenség szerbek uralta államalakulat szétesésével viszont felcsillant a lehetôség, hogy a törökök az eddiginél nagyobb szerepre tegyenek szert Európában, méghozzá balkáni befolyásuk kiterjesztésével. Ennek legfôbb akadálya természetesen a Nagy-Szerbia létrehozására törekvô szerb nacionalizmus. A jugoszláv polgárháború kirobbanásakor a törökök a szerbek horvátok és bosnyákok elleni agresszív, hódító háborúját emlegették. A mohamedán bosnyákok támogatása különösen kézenfekvô volt, ahogy a vallási „testvériség” és a „közös múlt”, amely alapján a törökök az albánokat támogatják, a mostani konfliktusban is fontos szerepet játszik. A 90-es évek elejétôl a török diplomácia igen aktívan ügyködött egy szerbellenes balkáni koalíció létrehozásában. Turgut Özal miniszterelnök sorban fölkereste Bulgáriát, Albániát és Macedóniát. Albánia és Törökország 1992-ben egy katonai együttmûködési szerzôdést is tetô alá hozott. Ezek a lépések nemcsak a szerbeket, hanem a görögöket is egyre idegesebbé tették. A századelô lokális kishatalmi paktumai reprodukálódnak ebben az új balkáni felállásban. A szereplôk a szomszédaik ellen a szomszédaik túloldali szomszédaival keresik a szövetséget: a törökök az albánokkal, bolgárokkal, macedónokkal, az ortodox szerbek a szintén ortodox görögökkel. A görögök nehezményezték Macedónia elismerését éppúgy, mint a török jelenlétet a boszniai békefenntartó kontingensben. Az pedig egyenesen abszurd, ahogy a NATO-tag Görögország Milosÿevic´tyel barátkozik, miközben legszorosabb katonai szövetségesei a diktátor országát bombázzák.

A görögök persze joggal érzik mellôzve és fenyegetve magukat. Hiába hivatkoztak 1991-ben arra, hogy Irak Kuvait elleni inváziója vagy a szerbek boszniai háborúja hasonló ahhoz, ahogyan a törökök lerohanták Ciprus északi részét, az EU és a NATO fütyült erre a felvetésre. Nem véletlen tehát, hogy Athén renegátként következetesen kiállt Jugoszlávia egysége, illetve a szerb álláspont mellett. A német nyomás ellenére sem voltak hajlandók az EU-tagokkal együtt elismerni Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Görög értelmezés szerint a két tagköztársaság leválása csak a konfliktus terjedéséhez és újabb szakadár törekvésekhez vezet majd a térségben. Ebben mellesleg nem tévedtek, és van is tôle félnivalójuk. Nemcsak a független Macedónia ambícióitól – Kis- és Nagy-Macedónia hovatartozása számos görög–bolgár–szerb összezördülés tárgya volt az utóbbi 120 esztendôben –, hanem mindenekelôtt egy képzeletbeli Nagy-Albániától: ha Koszovó leválik, akkor leszakadhat a Koszovóval határos macedóniai és szerbiai/montenegrói albán lakosság, valamint a görögországi albánság is. Az albánok helyzete ugyanis annyiban hasonlatos a kurdokéhoz, hogy egy tömbben laknak, de kétharmaduk a tömb közepén elhelyezkedô albán államon kívül, a környezô három országban. És akkor még nem említettük az Albániában élô görög kisebbséget, amely igencsak szûkösen van ellátva úgynevezett kisebbségi jogokkal. A görögök emiatt is hiába panaszkodnak Brüsszelben. Az EU többek között azzal kárpótolja Törökországot az EU-tagság elmaradásáért, hogy nem engedi az albánokat a görög kisebbség miatt vegzálni. Görögországnak egyelôre nem sok öröme telik tehát a NATO fellépésében, lélekben és történelmi hagyományai alapján a másik oldalon áll.

Szerb nézôpontok

Az erkölcsi helyzet a koszovói beavatkozással kapcsolatban annyira egyértelmûnek látszik, hogy a kívülálló csak azon csodálkozik, miért nem látják a szerbek is, hogy a nyilvánvaló igazság nem az ô oldalukon áll. Az érthetetlen jelenséget sokan hajlamosak a szerbek eredendô elvetemültségével, militáns barbarizmusával magyarázni (a visszafogottabbak általában emlegetik a balkáni barbárságot). Anélkül, hogy a népirtást mentegetném, szeretnék néhány kevésbé misztikus és démonikus motívumra utalni.

A szerb küldöttség ismeretesen két okból nem írta alá a rambouillet-i megállapodást. Nem akarták elfogadni, hogy Koszovó különleges státust kapjon Jugoszlávián belül, és nem akarták elfogadni, hogy a békét a tartományba telepített NATO-békefenntartók ellenôrizzék. Valójában a két ok közül az elsô volt döntô a szerb politikusok és közvélemény számára. Milosÿevic´ a daytoni egyezményben már elfogadta idegen csapatok jelenlétét, igaz, nem magában Jugoszláviában, csak egy volt tagköztársaságban. Viszont Bosznián belül a föderáció tagjai nem kaptak olyan „különleges státust”, amit Koszovó kapott volna az egyezmény szerint. Szerb értelmezésben a szinte önállósággal felérô széles körû autonómia nem más, mint nemzetközileg kikényszerített bevezetô lépés Koszovó elszakadására. A NATO-csapatok jelenléte és a szerb hatóságok, a hadsereg és a rendôrség teljes kivonása után szerintük automatikusan következett volna az elszakadás, ami Jugoszlávia önálló államiságának a végét jelentette volna. Ez a perspektíva volt elfogadhatatlan a szerbek számára, és a tárgyalásokon uralkodó feszült légkör és a folyamatos fenyegetések nem csökkentették a szerbek ezzel kapcsolatos félelmeit.

A különleges státus azt jelentette volna, hogy a koszovói albán hatóságok hivatalosan is használhatták volna önálló nemzeti jelképeiket, saját közhatalmi szerveik, kormányuk, oktatási rendszerük, hatóságaik, rendfenntartó erejük lett volna, és mindezt nemzetközi megfigyelôk ellenôrizték volna. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy Koszovó az önálló tagköztársaság rangjára emelkedik Jugoszlávián belül, méghozzá a nemzetközi katonai erô jelenléte miatt olyan körülmények között, amikor de facto bajosan lehet beszélni jugoszláv állami szuverenitásról a területtel kapcsolatban. A szerb delegáció Rambouillet-ban nem zárkózott el az autonómiától, ámde sokkal szûkebbre szabta volna annak kereteit. Vagyis azt szerették volna biztosítani, hogy a föderáció két tagköztársaságáénál, Szerbiáénál és Montenegróénál alacsonyabb szintû legyen a koszovói albán hatóságok szuverenitása.

Az 1974-es alkotmány szerint Koszovó Szerbián belül élvezett autonómiát, de volt képviselete szövetségi szinten is. Vagyis a tagköztársaságokhoz hasonlóan tagot delegálhatott a szövetség elnökségébe éppúgy, mint a szövetségi kormányzati szervekbe, vétójoga volt a szövetségi törvényekkel és a szövetségi alkotmánnyal kapcsolatban, a tartomány berendezkedését és jogrendjét szövetségi szintû törvények szabályozták. Milosÿevic´ ettôl fosztotta meg Koszovót – és a Vajdaságot (de nem a vajdasági magyarokat – a szerk.) – 1989-ben, amikor lefokozta a tartományt egy Szerbián belüli részlegesen autonóm státusra. A nemzetközi közösség ezt az autonómiát akarja helyreállítani, ami a szerbek számára Kis-Jugoszlávia keretei között már elfogadhatatlan, ráadásul az albánoknak már kevés. A szerbek alapvetôen nem értik, miért akarják ôket erôvel olyasmire kényszeríteni, olyan szintû autonómia megadására (amelyrôl ráadásul azt gondolják, hogy az elszakadás fügefalevele), amilyet a nemzetközi jog hallomásból sem ismer mint általánosan kötelezô és bevett formát.

Az albán követelések szintjével egyébként a Nyugatnak is meggyûlt a baja. Amikor az UCK színre lépett 1998 februárjában, az albánok radikális szárnya valóban állami önállóságot követelt. Ez azonban összeegyeztethetetlen azzal a politikai doktrínával, amit az Egyesült Államok és az Európai Unió a berlini fal leomlása és a Szovjetunió felbomlása óta követ. Eszerint csak korábbi tagköztársaságok önálló államiságát hajlandók elismerni, korábbi autonóm területek önállósodását nem támogatják. A nemzeti önrendelkezés vegytiszta elvét ugyan sérti ez a megközelítés, de valószínûleg jó oka volt erre a Nyugatnak. Ezért ismerték el Horvátországot és a balti államokat, míg a Krajinai Szerb Köztársaságot vagy Csecsenföld önállóságát nem. Ez akár megnyugtatólag is hathatott volna a szerbekre, de Koszovóval kapcsolatban nem hitték el, hogy ha a Nyugat ôszinte is, képes kordában tartani a szakadár albánokat.

Márpedig a szerb közvéleményen belül a Nyugat „ôszinteségében” nagyon kevesen hisznek. Az egyik leginkább frusztráló körülmény számukra Németország részvétele a támadásban, illetve általában véve is Németország aktív szerepe Jugoszlávia fölbomlasztásában – már ahogy a szerbek látják. A szerb közvélemény szemében a német politika az újraegyesülés óta nem más, mint a hagyományosan expanzív német balkáni politika, a Drang nach Osten „imperialista” – ne feledjük, Milosÿevic´ kormányzópártja eredetileg egy marxista párt volt – stratégiájának felújítása. Az újraegyesült Németország nem más, mint a „negyedik birodalom”. Elsô dolguk volt, hogy támogatták a horvát és a szlovén függetlenséget 1991-ben, és most a koszovói albánokat használják föl céljaikra. Cinikus módon igyekeznek összemosni a holocaust képeit az albán „terroristák” elleni fellépéssel. A szerbek, akiknek a többsége már régóta el van zárva az objektív tájékozódás forrásaitól, úgy tudja, hogy nincs semmi bizonyíték arra nézve, hogy Koszovóban etnikai tisztogatás volna, a „bizonyítékokat” a nyugati propaganda hamisítja. Ráadásul a Bundeswehr és a NATO aktív segítséget nyújt a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek, fegyvereket, egyenruhát szállít, logisztikai segítséget nyújt, az albán parancsnokok mellett német és amerikai tanácsadók tevékenykednek. A szerbek szemében a NATO légiereje nem más, mint az albán terroristák légiereje.

Vagyis a szerbek többsége úgy látja, hogy a koszovói háború nem más, mint a Jugoszlávia felbomlasztására indított nemzetközi agresszió újabb, végsô fázisa. A tervszerû szerb- és jugoszlávellenes háború hátterében a CIA, az Egyesült Államok áll. A CIA „Roots” azaz „Gyökerek” fedônevû akciójának célja, hogy Koszovó elszakításával végsô csapást mérjenek Jugoszláviára. A koszovói nyersanyagforrások elszakítása és Albániához csatolása az elsô lépcsô a végsô támadásban, amit követ majd az éléskamra, azaz a Vajdaság elszakítása, végül Montenegró elszakadása, és ezzel a szerbség totális és végsô kifosztása. Ezért a szerbek többsége, amely készpénznek veszi ezt a szcenáriót, úgy véli, hogy a háború egész egyszerûen elkerülhetetlen. Arról persze nem hallani, hogy miért pont a szerbekkel akar így kiszúrni az egész világ, de az adott helyzetben a közvélemény az indíték kérdésével nemigen foglalkozik.

A szerbek elleni agresszió elsô jele az volt, hogy miközben a nyugati propaganda elejétôl fogva démonizálta a szerbeket, és részletesen taglalta állítólagos „rémtetteiket”, mélyen hallgatott azokról a sérelmekrôl, amelyeket a szerbeknek kellett elviselniük, vagy legalábbis bagatellizálni igyekezett azokat. Nos, valljuk be, azért ebben van valami. A szerbek nemzetközi píárja az utóbbi évtizedben nem volt a legjobb, és ha történetesen ôket érte valami atrocitás, az empátia mértéke jóval szerényebb volt. 1995 nyarán a horvát hadsereg és a paramilitáris alakulatok több százezer krajinai szerbet üldöztek el otthonukból néhány nap (!) alatt. A Nyugat, bár elhümmögött egy ejnye-bejnyét, azóta sem tett semmit ez ellen.

A frusztráló ellenpéldákat hosszasan lehetne sorolni. Miért nem lépett föl a nemzetközi közösség erôszakkal, amikor az izraeliek elûzték a palesztinokat a Jordán bal partjáról, vagy amikor elfoglalták a Gáza-övezetet és Dél-Libanont? Hol maradt a nemzetközi fellépés, amikor a kurdok ellen folyt irtóháború? És vajon miért nem támogatja a NATO az IRA-t vagy az ETA-t, ahogyan támogatja most az UCK-t? Hiszen ez utóbbi sem más, mint egy erôszakot alkalmazó szeparatista terrorszervezet…

A szerbek mellett számos görög politikus és elemzô is úgy tartja, hogy a NATO Koszovó-politikája egyre irracionálisabb és veszedelmesebb fordulatokat vett. Végzetes következetlenségnek és hibának tartják, hogy a NATO egyoldalúan az UCK mellett foglalt állást, miközben közvetíteni próbált a szerbek és az albánok között. Ez a tény a szerbek szemében teljesen aláásta a NATO és a Nyugat iránti bizalmat. Amióta pedig a bombázások beindultak, a szerbek azt kérdezik, hogy a polgárháborút és a fegyveres harcot kirobbantó, a szerb lakosságot elûzô és a szerb hatóságok ellen sorozatosan merényleteket elkövetô Albán Felszabadítási Hadsereg erôit vajon miért nem bombázza a NATO. Kétségtelen, hogy a szovjet csapatok 1968-as csehszlovákiai bevonulása óta nem került sor arra Európában, hogy fegyveresen egy független állam ellen támadjanak. És mindezen fölül nagyon kétséges, hogy a bombázások önmagukban eredményt hoznak, sôt úgy látszik, inkább növelik a bajt. Milosÿevic´et egyáltalán nem érdekli, hogy lebombázzák az országot, mint ahogy Szaddám Huszein is teljesen közömbös népe szenvedése iránt. Így a bombázások egyetlen igazi vesztese a civil lakosság. És persze továbbra is vitatható, hogy mindezt a NATO milyen alapon, milyen nemzetközi felhatalmazás alapján teszi.
Kik ezek, és ki jöhet utánuk?

Ha a mostani háború eredetét és lehetséges kimenetelét vizsgáljuk, akkor célszerû egy pillantást vetni arra, hogy kik is kormányozták Jugoszláviát az elmúlt évtizedekben, és kik azok, akik az országot belemanôverezték ebbe a katasztrófába. A közkeletû felfogás szerint az egykori Jugoszlávia lakosait és kultúráit civilizatórikus szempontból nagyjából három csoportba lehet osztani. A legfejlettebb, gazdaságilag és politikai kultúrájában, Szlovénia, amelyiknek most egyedül van esélye integrálódni az európai rendbe. A második szinten a horvátok, a szerbek vannak, akik legalábbis rendelkeztek valamilyen demokratikus hagyománnyal még az elsô világháború elôtt is. A legalsó szinten vannak ebbôl a szempontból a boszniaiak, azaz mindhárom náció boszniai elemei és a montenegróiak, akik csak ebben a században szabadultak a török nyûgtôl, és meglehetôsen archaikus társadalmi szerkezettel és politikai kultúrával érkeztek a XX. századba. Eszerint mind Montenegró, mind Bosznia-Hercegovina sokat megôrzött az elmaradott, középkori törzsi szerkezetbôl és kultúrából. A koszovói albánok pedig a közfelfogás szerint még ezt a szintet sem érték el, ôk a legelmaradottabb népcsoport, ahol a legerôsebb az agresszív nacionalizmus.

Valójában az egykori Jugoszlávián belüli kulturális különbségeket a Habsburg és a Török Birodalom eltérô öröksége magyarázza. A fô választóvonal az „osztrák” Jugoszlávia és a „török” Jugoszlávia között húzódik, és az egyesült délszláv államban az utóbbiak maradtak a „B” kategóriás régiók. Ám ha adottnak is vesszük Szerbia relatív elmaradottságát és azt, hogy a 80-as évek válságát a „B” kategóriás régió jobban megsínylette, még mindig kérdés, hogy miként kerülhetett egyáltalán a hatalom közelébe egy olyan korlátolt és erôszakos ember, mint Slobodan Milosÿevic´ , aki minden tekintetben messze alulmúlja azt a civilizatórikus szintet, amelyre azért Szerbia mégiscsak eljutott az elmúlt évtizedekben.

A szerb értelmiség körében a legelterjedtebb nagyarázat erre az, hogy a második világháború után alapvetôen kicserélôdött és átrajzolódott Jugoszlávia demográfiai térképe, és ennek megfelelôen a politikai elit is. A háború egyik következménye az volt, hogy nagyszámú hegyvidéki, fôleg boszniai és montenegrói eredetû lakosság vándorolt az ország északi és középsô, alacsonyabban fekvô és civilizáltabb vidékeire. Ma már például több montenegrói él Szerbiában, mint magában Montenegróban. Ezek a csoportok vették át azután át a felsô és középszintû irányítást az egész országban, magukkal hozva azt a hegyvidéki kulturális mentalitást, amelyben sokkal erôteljesebb volt a sovén nacionalizmus, és meghatározó vonása volt az erôszak és a hatalom kultusza. Ha Jugoszlávia szétesését a nacionalista érzelmek felbuzdulása okozta, a fô húzóerô ebben a nacionalizmusban a hegyvidéki mentalitás volt. Jugoszlávia szétesését a hegyvidékiek „menedzselték”. Az egész konfliktust úgy is föl lehet fogni, mint a boszniaiak és a montenegróiak egymással vívott harcát.

A mai Kis-Jugoszláviában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában a kulcspozíciókat hegyvidékiek töltik be. Franjo Tudjman boszniai horvát, Vojislav Seselj és Vuk Drasÿkovic´ boszniai szerb. Ellenfelük, Slobodan Milosÿevic´ családja montenegrói, ô maga pedig valószínûleg ott is született, bár ezt tagadja. A hátborzongatóan szomorú az egészben az, hogy sem Drasÿkovic´, sem Seselj, sem Milosÿevic´ nem nacionalista politikus a szó hagyományos értelmében. Egyszerûen hatalomvágyó és erôszakos személyiségek, amolyan „hegyi vezérek”, akik élnek ugyan a nacionalista uszítás fegyverével, de valójában fikarcnyit sem érdekli ôket sem a szerbség, sem pedig Szerbia sorsa, hiszen valójában semmi közük hozzá. Nem az ô népük, és nem az ô országuk. De nem elképzelhetetlen, hogy a végén csak ôk maradnak. A polgárháború alatt fiatalok tízezrei menekültek már el így is az országból, méghozzá a jobban képzett, polgárosultabb társadalmi csoportokból. A tömeges és látens exodus ma is zajlik. A kivándoroltak helyébe tömegesen áramlanak az újonnan jöttek, akiket a háború sodort Kis-Jugoszláviába. Ma a szerb rendôrség és hadsereg állományának és tisztikarának többségét ezek a „jövevények” alkotják. Ez is a háború egyik következménye, és ha így folynak tovább a dolgok, már végképp nem lesz kivel tárgyalni, csak ezekkel az elvakult, bosszúszomjas és végtelenül erôszakos emberekkel, azzal a sok tízezer Milosÿevic´tyel, akiknek a léte és hatalma és társadalmi státusa ebbôl a rezsimbôl fakad, akik ennek a háborúnak köszönhetik felemelkedésüket, és ezt a bombázást is arra használják ki, hogy végleg leszámoljanak a maradék kisszámú és gyenge demokratikus, polgári ellenzékkel, és végleg bebetonozzák az uralmukat.

(Fordította Mink András)

Vladislav B. Sotirovic

www.global-politics.eu/sotirovic

sotirovic@global-politics.eu

© Vladislav B. Sotirovic 1999


Origins of images: Facebook, Twitter, Wikimedia, Wikipedia, Flickr, Google, Imageinjection, Public Domain & Pinterest.

Read our Disclaimer/Legal Statement!

Donate to Support Us

We would like to ask you to consider a small donation to help our team keep working. We accept no advertising and rely only on you, our readers, to keep us digging the truth on history, global politics, and international relations.

READ MORE!
Resolving the “Serbian Question” – One 19th-Century Project (I)
Introduction The article addresses a linguistically based project on Serbian ethnonational identity and a language-based political model for the creation of the Serbian united ethnonational state in the Balkans drafted by the most famous Serbian philologist Vuk Stefanović Karadžić in 1836 and further developed by Serbia’s statesman Ilija Garašanin in 1844. The most significant problem with respect to V. S. Karadžić’s “Срби сви и свуда“ (“Serbs All and Everywhere”) and I. Garašanin’s Начертаније (Outline) – two programmatic works in which the project of resolving the “Serbian Question” was developed in 1836/1844, is their interpretation and understanding of the historiographical traditions of ...
READ MORE
Democratic Front of Montenegro will Continue to Fight Against NATO Membership
The opposition in Montenegro unanimously decided to boycott the local elections in Niksic, scheduled for March 12. This decision was made in protest against the political trial against the deputies from the Democratic Front (DF) Andrija Mandic and Milan Knežević. DF, Democratic Montenegro, Demos, civil movement URA, the Social Democrats and the Socialist People’s Party refused to participate in the elections after the Mandic and Knežević were deprived of parliamentary immunity. Andrija Mandic said that the prosecution was launched in order to weaken the Democratic Front. He added that he wants to raise the question about the legitimacy of the removal ...
READ MORE
Albanian Terrorists as Official NATO Peacekeeping Mission in Kosovo Members
Remember watching ancient Orthodox Christian monasteries in flames in Kosovo dozen times.Old, noble constructions, spiritual and historical testimonies of past times.I also remember that majority of Orthodox Christian monasteries, churches and relics has been attacked and destroyed after NATO forces (officially: KFOR) took full control of the Serbian province.It amazed me to see how Western soldiers, under full equipment and heavy armament, often didn’t make a single move to stop Albanian violence; over 200 000 Serbs had to flee, in order to save their bare lives, bearing whole their lives in few suitcases if they were lucky enough.It turned out ...
READ MORE
The Empire Wants Ms. Hitllary Clinton, The Conqueror!
What a fine race it has become! Both Hilary Clinton and Donald Trump are competing in it as a who is the ‘tougher guy/gal’ in what could be easily described as a 21st Century Tarantino-style (or Scorsese-style) political pulp fiction gore. What they both utter, may often sound like some staged bluff: “Are you talking to me? Hey, there’s nobody else here… Are you talking to me?” But just think for a moment what would really happen if one of them sticks to his or her ‘promises’ and ‘principles’, after getting elected! (The bullets would be flying, the nukes exploding, and millions ...
READ MORE
Why is Kosovo’s Rebellion Our War?
“What we are really talking about is a humanitarian disaster precipitated by the cold political calculus of an autocratic leader who has pursued a political strategy against his own citizens,” said U.S. Gen. Wesley Clark, supreme allied commander in Europe.Gen. Clark’s target was Slobodan Milosevic. Yet his words might have been used by another American general named Robert E. Lee, about another “autocratic leader” named Abraham Lincoln.The day Clark made his statement bolstering the case for air strikes in Kosovo, the fall issue of Independent Review arrived. In a piece on Lincoln, “micromanager of the war effort,” scholar Thomas DiLorenzo ...
READ MORE
US Foreign Policy is as Bellicose as Ever
It only took a few months under Donald Trump’s presidency for the US to withdraw from the Paris climate agreement, impose new sanctions on Russia, reverse the normalisation of diplomatic relations with Cuba, announce its intention to pull out of the Iran nuclear deal, warn Pakistan, threaten Venezuela with military intervention, and declare a readiness to strike North Korea with ‘fire and fury … the likes of which this world has never seen before.’ The Philippines, Saudi Arabia and Israel are the only countries on better terms with the US since Trump’s arrival in the White House on 20 January.Trump is ...
READ MORE
Kosovo and the Crisis of Ignoring International Law and Global Opinions
Kosovo obtained part independence when America and many European nations gave the go ahead for the creation of this new nation. However, it is clear that things are not plain sailing because many other nations did not support this elitist adventure, therefore, the wider international community was ignored. Therefore, today we have a situation where some nations support this new state, however, the majority of nations in Africa, Asia, and South America, have not given their consent. Also, the Russian Federation, Spain, and some other European nations, refuse to accept this American led adventure. Therefore, what does the future hold for Kosovo ...
READ MORE
Western Kosovo Meta-Mythology and Serbian Ethnohistory
A National traumaA national trauma which the Serbs after the fall of the Serbian national state and the Ottoman occupation experienced after June 20th, 1459[i] can be compared with that felt by Judea’s Jews after the fall of Jerusalem and the destruction of the Temple in 70 AD.[ii] Since Serbia soon found herself well within the Ottoman Sultanate and the European Christian states were on defense from the victorious Muslim Ottoman Turks, no light at the end of the historical tunnel was seen and the whole nation sank into deep despair for the next four centuries. In a sense, the ...
READ MORE
President of the Alliance for the Future of Kosovo (AAK) Ramush Haradinaj, a Kosovo Albanian former guerilla commander who served briefly as prime minister, speaks during an interview with Reuters at the AAK headquarters in Pristina December 4, 2012. REUTERS/Hazir Reka
Foreign Minister Sergey Lavrov is calling for an “impartial investigation” into grisly reports by a European investigative commission alleging that Kosovo government officials were involved in the trade of human organs.­In an exhaustive report released by the Parliamentary Assembly of the Council of Europe (PACE) in December, it was alleged that Serbian detainees of the Kosovo Liberation Army (KLA) were kidnapped and murdered by Kosovo Albanians so their organs could be sold on the black market.The report says the crimes occurred after the Kosovo War ended in 1999.These shocking allegations came on the heels of a two-year investigation into a ...
READ MORE
Can You Imagine? Readers on Еx-Yugoslavia
Recommended alternative reading list on the Yugoslav studies not used by mainstream corporative Western mass-media and top Western universities dealing with global security, world politics and international relations. Reading proposed readers below you can complete picture on the Yugoslav studies out of the official Western approach.March Pogrom 2004 Book and Photo EvidenceKOSOVSKA GOLGOTA Intervju 198820 Principal Misconceptions on Kosovo IssueThe Srebrenica Massacre Evidence Context Politics Edward S Herman Phillip CorwinLista Diane Budisavljevic 1941 Do 1945 by Владислав Б. Сотировић/Vladislav B. SotirovićJosip Broz Tito Bez Maske! by Владислав Б. Сотировић/Vladislav B. SotirovićHayden Mass Killings and Images of Genocide in Bosnia by ...
READ MORE
The Dark Side of the Empire
One of rock's greatest albums is Pink Floyd's 1973 Dark Side of the Moon.This somber, surrealistic album paints a picture of what society has become, both 44 years ago and now. Such is this present American Empire, replete with our phony wars, excessive militaristic mindset and of course the drive for super wealth by greedy corporations and equally greedy individuals.Those of us who "knew better" foresaw the economic bubble burst of 2008 years before it occurred. So many of our friends and neighbors cared not a damn about the phony wars on Iraq and Afghanistan, and later on against Libya and now proxy ...
READ MORE
Persecuted Serbian Orthodox Church: The Islamization of Kosovo
The NATO occupation was seen by Arab/Muslim countries as an opportunity to transform Kosovo-Metohija into a Muslim state. Terry Boyd in the Stars and Stripes article “In Kosovo, Islamic groups work to rebuild country, attract followers,” September 21, 2001, examined how Muslim countries were seeking the Islamization of Kosovo. The US State Department listed Kosovo as having active cells of al-Qaeda, Ossama bin Laden’s terrorist network. Al-Qaeda and Ossama bin Laden were aiding the UCK jihad in Kosovo. Iran was also active in Kosovo and Bosnia. Boyd reported that an Iranian Islamic group offered 120-300 German marks a month for ...
READ MORE
The USA has been at War 93% of the Time (222 out of 239 Years – since 1776 to 2015)
The U.S. Has Only Been At Peace For 21 Years Total Since Its Birth In 2011, Danios wrote: Below, I have reproduced a year-by-year timeline of America’s wars, which reveals something quite interesting: since the United States was founded in 1776, she has been at war during 214 out of her 235 calendar years of existence.  In other words, there were only 21 calendar years in which the U.S. did not wage any wars. To put this in perspective: * Pick any year since 1776 and there is about a 91% chance that America was involved in some war during that calendar year. * No U.S. president truly qualifies as a ...
READ MORE
Kosovo and Vidovdan after 600 Years
Kosovo Ethics, which are implanted in the national consciousness of the Serbian people, have not changed for 600 years – nor will they ever change. The basic values of those ethics, bequeathed to Serbians on Vidovdan in 1389, have not been chiseled on 2 stone tablets, but are impressed in the inmost being of every Serb.Every nation has 1 date in its history which it considers more important than any other. For the Serbs, the most important date in their history is June 15, by the old calendar – June 28, by the new calendar (Vidovdan). On that day, in ...
READ MORE
Inside Kosovo’s Islamist Cauldron
Kacanik, KOSOVO – A plume of smoke hangs over our table in the corner of a dark, shabby café in this rugged town in southern Kosovo. The lanky 19-year-old sitting next to me is chain-smoking through half a pack of L&Ms, his hands trembling as he recalls how he joined one of the world's most brutal militant Islamist groups.Through his neatly trimmed beard, Adem, who asks me not to use his real name for fear of arrest, says he had never even left Kosovo. But two years ago, he found himself on the perilous and far-off Turkey-Syria border -- a ...
READ MORE
“Humanitarian Imperialism”: US, NATO Lie to Justify Genocide and Destruction in Yugoslavia
Seventeen years ago today, on March 24, 1999, NATO began a 78-day deadly and devastating U.S.-backed intervention of Yugoslavia. It was the first time in history that the North Atlantic Treaty Organization decided they would attack a country without the approval of the U.N. Security Council.Nineteen countries took part in the aggression led by the United States that was supposed to stop the repressive activities of the Slobodan Milosevic government and to establish a framework for its Southern province, Kosovo, under international law. Milosevic was president of Serbia from 1989 to 1997, and of Yugoslavia from 1997 to 2000.The attack was ...
READ MORE
The Killing of Serbian Children in Kosovo: The Story of a Survivor
At the age of 15 on a riverbank he was shot eight times just for being Serbian. He survived and a few days later during the religious holiday of Transfiguration he was out of his coma. But until now he has not received an answer to his question: who shot the children bathing in the river near the Kosovo village of Gorazdevac on August 13, 2003? In his interview to the Voice of Russia Bogdan Bukumiric tells a wonderful story of his rescue.“It is not so scary to die as to be buried alive” – this is the inscription on ...
READ MORE
Russia’s Balkan Politics: From the Politics of Pan-Slavic Reciprocity of the Tsarist Russia to the “Realpolitic” of the Republic of Gazprom Russia
Abstract: This article investigates the Russian foreign politics at the region of the Balkan Peninsula after the dissolution of the Soviet Union at the time of the North Atlantic Treaty Organization’s (NATO) World Order in relation to the Pan-Slavic ideals of intra-Slavic solidarity, reciprocity and brotherhood. The particular stresses are put on four main research topics: 1. The Pan-Slavism and Russia; 2. Relations between pro-Western and pro-Orthodox approaches of the Russian national interests on Russia’s domestic political scene; 3. Different attitudes towards the Balkans in Russia; and 4. Historical ties and future perspectives between Russia and the Serbs. A research ...
READ MORE
Kosovo: When the Spoils of War are Human Organs
Former President Bill Clinton continues to be feted around the world as a progressive champion of human rights. However, a European Union task force last week confirmed that the ruthless cabal he empowered by bombing Serbia in 1999 has committed atrocities that include murdering individuals to extract and sell their kidneys, livers and other body parts.Clint Williamson, the chief prosecutor of a special European Union task force, declared that senior members of the Kosovo Liberation Army (KLA) had engaged in “unlawful killings, abductions, enforced disappearances, illegal detentions in camps in Kosovo and Albania, sexual violence, forced displacements of individuals from ...
READ MORE
Draza Mihailovich in Film and TV: On the Set of the TV series Ravna Gora
Ravna Gora is a Serbian television series produced by Radio Televizija Srbija (RTS) and Contrast Studios which will debut on November 2, 2013 on Serbian television. The series began filming on July 24, 2012 on location in Mokra Gora in western Serbia. The series will be a trilogy entitled “1941-1945”. The first part, Ravna Gora, will consist of 15 episodes each an hour in length. It is a historical dramatization of the events that occurred in Yugoslavia during World War II when the country was invaded, occupied, and dismembered by the Axis. The series focuses on the rival guerrilla movements ...
READ MORE
Resolving the “Serbian Question” – One 19th-Century Project (I)
Democratic Front of Montenegro will Continue to Fight Against NATO Membership
Albanian Terrorists as Official NATO Peacekeeping Mission in Kosovo Members
The Empire Wants Ms. Hitllary Clinton, The Conqueror!
Why is Kosovo’s Rebellion Our War?
US Foreign Policy is as Bellicose as Ever
Kosovo and the Crisis of Ignoring International Law and Global Opinions
Western Kosovo Meta-Mythology and Serbian Ethnohistory
Russia Calls for Investigation into Human-Organ Trade Ring in Kosovo
Can You Imagine? Readers on Еx-Yugoslavia
The Dark Side of the Empire
Persecuted Serbian Orthodox Church: The Islamization of Kosovo
The USA has been at War 93% of the Time (222 out of 239 Years – since 1776 to 2015)
Kosovo and Vidovdan after 600 Years
Inside Kosovo’s Islamist Cauldron
“Humanitarian Imperialism”: US, NATO Lie to Justify Genocide and Destruction in Yugoslavia
The Killing of Serbian Children in Kosovo: The Story of a Survivor
Russia’s Balkan Politics: From the Politics of Pan-Slavic Reciprocity of the Tsarist Russia to the “Realpolitic” of the Republic of Gazprom Russia
Kosovo: When the Spoils of War are Human Organs
Draza Mihailovich in Film and TV: On the Set of the TV series Ravna Gora
FOLLOW US ON OUR SOCIAL PLATFORMS
Share