Koszovó Csomója (1999)

Hits: 972

A „rövid” XX. századot a balkáni lôporos hordó robbanása vezette be, és úgy látszik, addig nem is tud befejezôdni, amíg ezt a hordót jó mélyen és örökre el nem temetik. A koszovói konfliktus új fázisa – ha nem akarunk éppenséggel visszamenni az ôsidôkig, de legalábbis a rigómezei ütközetig (1389) vagy Arsenije Carnojevic és népe nagy elvándorlásáig (1698 – a tartomány szerb lakosága ekkor menekült el a török megtorlás elôl, és ekkor kezdôdött dél felôl az albánok tömeges betelepedése a lényegében lakatlanná vált területre) – nagyjából az elsô balkáni háborúval kezdôdött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal tart ma is. A tartomány szerencsétlen helyen fekszik. Túl jelképes történelmi jelentôségén, ez a Balkán kapuja, mindig is nagyon változatos etnikai és hatalmi viszonyokkal, valamint jelentôs természeti kincsekkel. Stratégiai kulcspont, amely alatt ráadásul egy aranybánya fekszik. Bôven van oka és történelmi ürügye szinte minden környékbeli népnek, szerbnek, bolgárnak, albánnak, ragaszkodni hozzá.

Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia

A szerb hadsereg az elsô balkáni háborúban, 1912-ben vonult be Koszovóba, amely akkor még a török birodalom tartománya volt, nagyjából fele-fele részben mohamedán vallásra áttért albán, illetve ortodox szerb népességgel. A háború átmeneti következményeként Koszovót és Albánia északi részét Szerbia, Albánia déli részét pedig Görögország tartotta megszállva. Ezt az aktust az albánok és a szerbek természetesen különbözôképpen magyarázták. A szerbek szerint ôk fölszabadították a szerb és albán népet a török elnyomás alól. Az albánok szerint viszont a szerbek egyszerûen meghódították ôket, Nagy-Szerbia megteremtésének lázában. Az I. világháború idején a terület nagy része Bulgáriához tartozott – ki gondolná, a IX. században ez bolgár terület volt –, majd a háború után viszakerült az akkor már Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven létrehozott új délszláv államalakulathoz. A két világháború között jelentôs szerb betelepülés kezdôdött, albán állítás szerint szabályos gyarmatosítás és erôszakos áttelepítés, ám a második világháború idején a folyamat megfordult. A Mussolini védnöksége alatt kreált Nagy-Albánia magában foglalta Koszovót és Nyugat-Macedóniát. A tartományból 100000 szerbet üldöztek el, és ezzel végleg az albánok javára fordult a tartomány etnikai összetétele. Az 1946-os (ekkor már ismét jugoszláv!) népszámlálás szerint Koszovó lakosságának 70 százaléka volt albán, és 30 százaléka szerb.

A tartomány Titótól 1946-ban széles körû autonómiát kapott. Egy futó elképzelés szerint a proletár internacionalizmus jegyében Albániához csatolták volna Sztálin jóváhagyásával, de amikor Tito szakított Sztálinnal 1948-ban, ez a terv lekerült a napirendrôl. Tito, hogy e „nacionalista elhajlás” miatti lelkifurdalását enyhítse, egyre nagyobb önállóságot biztosított Jugoszlávián belül a koszovói albán kommunista vezetésnek, amely önálló igazgatással, oktatással, rendôrséggel rendelkezett. A tartományon belül szakadatlanul folyt az albánosítás, az egyre fogyó szerb lakosság szelídebb vagy durvább formában történô eltántorítása. Ehhez még hozzáadódott, hogy az albán családokban a gyermekszám jóval magasabb volt, mint a szerbeknél, így 1989-re kialakult a mai – mármint a tömeges tisztogatások elôtti – 90–10 százalékos etnikai arány. Amikor tehát Milosÿevic´ 1989-ben megszüntette Koszovó autonómiáját, a szerbek többsége úgy érezte, ez az egyetlen eszköz a csendes szerbetlenítés és a tartomány elvesztésének megakadályozására, egy régi történelmi sérelem helyreütésére. Nem véletlen tehát, hogy Milosÿevic´ népszerûsége és hatalma – az elvesztett háborúk dacára – mind a mai napig ebben az aktusban gyökeredzik.

Így dióhéjban is látható, hogy ez a történet nem a nagyvonalú gesztusok története. A fô tanulság mindkét nép számára az, hogy a másik fél minden adódó alkalmat kihasznál, hogy a maga etnikai és területi érdekeit a legpôrébb módon érvényesítse az ellenfél rovására. Az alkalmazott erôszak mértékét pedig nem humanitárius megfontolások, hanem kizárólag az aktuális erôviszonyok szabályozzák. Az albánoknak szemernyi kétségük sincs afelôl, hogy a szerbek kiirtanák ôket egy szálig, ha tehetnék. A szerbek pedig úgy látják, hogy az albánoknak valójában egyetlen igazi céljuk van: a szerb lakosság végleges elûzése, Koszovó Albániához csatolása, és a Jugoszlávián belüli autonómia jogosítványait is gátlástalanul ennek a szolgálatába állították. Egyetlen dolog van, amiben a két nép között töretlen az egyetértés: hosszú távon elképzelhetetlennek tartják, hogy egy államban, egy politikai közösségben éljenek. Ez igen szomorú és lehangoló, fôleg ha azt vesszük, hogy az utóbbi 300 évben még alkalmuk sem volt arra, hogy külön éljenek, és ez a kölcsönösen osztott meggyôzôdés a 300 éves folyamatos együttélés alatt és nyomán alakult ki.

Görögök és törökök

A mostani NATO-beavatkozás számos politikai és etikai problémát vet föl. Mindenekelôtt azt, hogy a NATO, amely ilyen vehemensen lép föl az emberi jogok és a nemzeti önrendelkezés védelmében, vajon miért olyan elnézô Törökországgal szemben. Amikor Törökország elfoglalta Ciprus északi részét, vagy amikor szabályos irtóhadjáratot folytatott a kurdok ellen, senkinek sem jutott eszébe nemzetközi megtorló akciót sürgetni. A magyarázat egyszerû.

A Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai jelentôségérôl szükségtelen hosszasan értekezni. Elég annyit megjegyezni, hogy az utóbbi 5000 év ismert háborúinak túlnyomó többsége itt zajlott, és ennek a régiónak az ellenôrzéséért robbant ki. A Balkán és Kisázsia a NATO számára mindig is kulcsterület volt, ahonnan sakkban lehetett tartani a Varsói Szerzôdést és a szovjetek (oroszok?) európai ambícióit. Az el nem kötelezett Jugoszlávia mellett a fô stratégiai szerep Törökországé volt. Jugoszlávia kiesésével Törökország jelentôsége csak nôtt. Így nem csoda, hogy a NATO intervenciója Koszovóban ismét felszínre hozta azt a konfliktust, amely a NATO legnagyobb tehertétele volt eddig is: az ôsrégi török–görög viszályt.

Nem véletlen, hogy az amerikai és általában a NATO/EU-politika rendszeresen a törököket részesítette elônyben a görögökkel szemben. Törökország stratégiai jelentôsége összehasonlíthatatlanul nagyobb. Törökország ôrzi a Szorosokat, amelyek akadályozzák az orosz jelenlétet a Földközi-tengeren. Törökországból elérhetô és ellenôrizhetô az egész Közép- és Közel-Kelet, annak minden válságövezete és olajlelôhelye a Kaukázustól kezdve Irakon és Iránon át egészen Izraelig. Az Öböl-háború csak megerôsítette az ország jelentôségét.

A törököknek ennek megfelelôen két irányban is vannak ambícióik. Részei akarnak lenni Európának, ugyanakkor a Közép- és Közel-Kelet vezetô hatalmává akarnak válni. 1987-ben kérték felvételüket az EU-ba, amit elutasítottak az ország demokráciadeficitjére és vallási-kulturális különbözôségére hivatkozva. Az emiatti csalódás azonban egyelôre nem ingatta meg Törökország NATO-beli szerepét, és a török politikában is erôsödô iszlám fundamentalizmus sem vette át egyelôre a vezetô szerepet. Jugoszlávia, az ôsellenség szerbek uralta államalakulat szétesésével viszont felcsillant a lehetôség, hogy a törökök az eddiginél nagyobb szerepre tegyenek szert Európában, méghozzá balkáni befolyásuk kiterjesztésével. Ennek legfôbb akadálya természetesen a Nagy-Szerbia létrehozására törekvô szerb nacionalizmus. A jugoszláv polgárháború kirobbanásakor a törökök a szerbek horvátok és bosnyákok elleni agresszív, hódító háborúját emlegették. A mohamedán bosnyákok támogatása különösen kézenfekvô volt, ahogy a vallási „testvériség” és a „közös múlt”, amely alapján a törökök az albánokat támogatják, a mostani konfliktusban is fontos szerepet játszik. A 90-es évek elejétôl a török diplomácia igen aktívan ügyködött egy szerbellenes balkáni koalíció létrehozásában. Turgut Özal miniszterelnök sorban fölkereste Bulgáriát, Albániát és Macedóniát. Albánia és Törökország 1992-ben egy katonai együttmûködési szerzôdést is tetô alá hozott. Ezek a lépések nemcsak a szerbeket, hanem a görögöket is egyre idegesebbé tették. A századelô lokális kishatalmi paktumai reprodukálódnak ebben az új balkáni felállásban. A szereplôk a szomszédaik ellen a szomszédaik túloldali szomszédaival keresik a szövetséget: a törökök az albánokkal, bolgárokkal, macedónokkal, az ortodox szerbek a szintén ortodox görögökkel. A görögök nehezményezték Macedónia elismerését éppúgy, mint a török jelenlétet a boszniai békefenntartó kontingensben. Az pedig egyenesen abszurd, ahogy a NATO-tag Görögország Milosÿevic´tyel barátkozik, miközben legszorosabb katonai szövetségesei a diktátor országát bombázzák.

A görögök persze joggal érzik mellôzve és fenyegetve magukat. Hiába hivatkoztak 1991-ben arra, hogy Irak Kuvait elleni inváziója vagy a szerbek boszniai háborúja hasonló ahhoz, ahogyan a törökök lerohanták Ciprus északi részét, az EU és a NATO fütyült erre a felvetésre. Nem véletlen tehát, hogy Athén renegátként következetesen kiállt Jugoszlávia egysége, illetve a szerb álláspont mellett. A német nyomás ellenére sem voltak hajlandók az EU-tagokkal együtt elismerni Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Görög értelmezés szerint a két tagköztársaság leválása csak a konfliktus terjedéséhez és újabb szakadár törekvésekhez vezet majd a térségben. Ebben mellesleg nem tévedtek, és van is tôle félnivalójuk. Nemcsak a független Macedónia ambícióitól – Kis- és Nagy-Macedónia hovatartozása számos görög–bolgár–szerb összezördülés tárgya volt az utóbbi 120 esztendôben –, hanem mindenekelôtt egy képzeletbeli Nagy-Albániától: ha Koszovó leválik, akkor leszakadhat a Koszovóval határos macedóniai és szerbiai/montenegrói albán lakosság, valamint a görögországi albánság is. Az albánok helyzete ugyanis annyiban hasonlatos a kurdokéhoz, hogy egy tömbben laknak, de kétharmaduk a tömb közepén elhelyezkedô albán államon kívül, a környezô három országban. És akkor még nem említettük az Albániában élô görög kisebbséget, amely igencsak szûkösen van ellátva úgynevezett kisebbségi jogokkal. A görögök emiatt is hiába panaszkodnak Brüsszelben. Az EU többek között azzal kárpótolja Törökországot az EU-tagság elmaradásáért, hogy nem engedi az albánokat a görög kisebbség miatt vegzálni. Görögországnak egyelôre nem sok öröme telik tehát a NATO fellépésében, lélekben és történelmi hagyományai alapján a másik oldalon áll.

Szerb nézôpontok

Az erkölcsi helyzet a koszovói beavatkozással kapcsolatban annyira egyértelmûnek látszik, hogy a kívülálló csak azon csodálkozik, miért nem látják a szerbek is, hogy a nyilvánvaló igazság nem az ô oldalukon áll. Az érthetetlen jelenséget sokan hajlamosak a szerbek eredendô elvetemültségével, militáns barbarizmusával magyarázni (a visszafogottabbak általában emlegetik a balkáni barbárságot). Anélkül, hogy a népirtást mentegetném, szeretnék néhány kevésbé misztikus és démonikus motívumra utalni.

A szerb küldöttség ismeretesen két okból nem írta alá a rambouillet-i megállapodást. Nem akarták elfogadni, hogy Koszovó különleges státust kapjon Jugoszlávián belül, és nem akarták elfogadni, hogy a békét a tartományba telepített NATO-békefenntartók ellenôrizzék. Valójában a két ok közül az elsô volt döntô a szerb politikusok és közvélemény számára. Milosÿevic´ a daytoni egyezményben már elfogadta idegen csapatok jelenlétét, igaz, nem magában Jugoszláviában, csak egy volt tagköztársaságban. Viszont Bosznián belül a föderáció tagjai nem kaptak olyan „különleges státust”, amit Koszovó kapott volna az egyezmény szerint. Szerb értelmezésben a szinte önállósággal felérô széles körû autonómia nem más, mint nemzetközileg kikényszerített bevezetô lépés Koszovó elszakadására. A NATO-csapatok jelenléte és a szerb hatóságok, a hadsereg és a rendôrség teljes kivonása után szerintük automatikusan következett volna az elszakadás, ami Jugoszlávia önálló államiságának a végét jelentette volna. Ez a perspektíva volt elfogadhatatlan a szerbek számára, és a tárgyalásokon uralkodó feszült légkör és a folyamatos fenyegetések nem csökkentették a szerbek ezzel kapcsolatos félelmeit.

A különleges státus azt jelentette volna, hogy a koszovói albán hatóságok hivatalosan is használhatták volna önálló nemzeti jelképeiket, saját közhatalmi szerveik, kormányuk, oktatási rendszerük, hatóságaik, rendfenntartó erejük lett volna, és mindezt nemzetközi megfigyelôk ellenôrizték volna. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy Koszovó az önálló tagköztársaság rangjára emelkedik Jugoszlávián belül, méghozzá a nemzetközi katonai erô jelenléte miatt olyan körülmények között, amikor de facto bajosan lehet beszélni jugoszláv állami szuverenitásról a területtel kapcsolatban. A szerb delegáció Rambouillet-ban nem zárkózott el az autonómiától, ámde sokkal szûkebbre szabta volna annak kereteit. Vagyis azt szerették volna biztosítani, hogy a föderáció két tagköztársaságáénál, Szerbiáénál és Montenegróénál alacsonyabb szintû legyen a koszovói albán hatóságok szuverenitása.

Az 1974-es alkotmány szerint Koszovó Szerbián belül élvezett autonómiát, de volt képviselete szövetségi szinten is. Vagyis a tagköztársaságokhoz hasonlóan tagot delegálhatott a szövetség elnökségébe éppúgy, mint a szövetségi kormányzati szervekbe, vétójoga volt a szövetségi törvényekkel és a szövetségi alkotmánnyal kapcsolatban, a tartomány berendezkedését és jogrendjét szövetségi szintû törvények szabályozták. Milosÿevic´ ettôl fosztotta meg Koszovót – és a Vajdaságot (de nem a vajdasági magyarokat – a szerk.) – 1989-ben, amikor lefokozta a tartományt egy Szerbián belüli részlegesen autonóm státusra. A nemzetközi közösség ezt az autonómiát akarja helyreállítani, ami a szerbek számára Kis-Jugoszlávia keretei között már elfogadhatatlan, ráadásul az albánoknak már kevés. A szerbek alapvetôen nem értik, miért akarják ôket erôvel olyasmire kényszeríteni, olyan szintû autonómia megadására (amelyrôl ráadásul azt gondolják, hogy az elszakadás fügefalevele), amilyet a nemzetközi jog hallomásból sem ismer mint általánosan kötelezô és bevett formát.

Az albán követelések szintjével egyébként a Nyugatnak is meggyûlt a baja. Amikor az UCK színre lépett 1998 februárjában, az albánok radikális szárnya valóban állami önállóságot követelt. Ez azonban összeegyeztethetetlen azzal a politikai doktrínával, amit az Egyesült Államok és az Európai Unió a berlini fal leomlása és a Szovjetunió felbomlása óta követ. Eszerint csak korábbi tagköztársaságok önálló államiságát hajlandók elismerni, korábbi autonóm területek önállósodását nem támogatják. A nemzeti önrendelkezés vegytiszta elvét ugyan sérti ez a megközelítés, de valószínûleg jó oka volt erre a Nyugatnak. Ezért ismerték el Horvátországot és a balti államokat, míg a Krajinai Szerb Köztársaságot vagy Csecsenföld önállóságát nem. Ez akár megnyugtatólag is hathatott volna a szerbekre, de Koszovóval kapcsolatban nem hitték el, hogy ha a Nyugat ôszinte is, képes kordában tartani a szakadár albánokat.

Márpedig a szerb közvéleményen belül a Nyugat „ôszinteségében” nagyon kevesen hisznek. Az egyik leginkább frusztráló körülmény számukra Németország részvétele a támadásban, illetve általában véve is Németország aktív szerepe Jugoszlávia fölbomlasztásában – már ahogy a szerbek látják. A szerb közvélemény szemében a német politika az újraegyesülés óta nem más, mint a hagyományosan expanzív német balkáni politika, a Drang nach Osten „imperialista” – ne feledjük, Milosÿevic´ kormányzópártja eredetileg egy marxista párt volt – stratégiájának felújítása. Az újraegyesült Németország nem más, mint a „negyedik birodalom”. Elsô dolguk volt, hogy támogatták a horvát és a szlovén függetlenséget 1991-ben, és most a koszovói albánokat használják föl céljaikra. Cinikus módon igyekeznek összemosni a holocaust képeit az albán „terroristák” elleni fellépéssel. A szerbek, akiknek a többsége már régóta el van zárva az objektív tájékozódás forrásaitól, úgy tudja, hogy nincs semmi bizonyíték arra nézve, hogy Koszovóban etnikai tisztogatás volna, a „bizonyítékokat” a nyugati propaganda hamisítja. Ráadásul a Bundeswehr és a NATO aktív segítséget nyújt a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek, fegyvereket, egyenruhát szállít, logisztikai segítséget nyújt, az albán parancsnokok mellett német és amerikai tanácsadók tevékenykednek. A szerbek szemében a NATO légiereje nem más, mint az albán terroristák légiereje.

Vagyis a szerbek többsége úgy látja, hogy a koszovói háború nem más, mint a Jugoszlávia felbomlasztására indított nemzetközi agresszió újabb, végsô fázisa. A tervszerû szerb- és jugoszlávellenes háború hátterében a CIA, az Egyesült Államok áll. A CIA „Roots” azaz „Gyökerek” fedônevû akciójának célja, hogy Koszovó elszakításával végsô csapást mérjenek Jugoszláviára. A koszovói nyersanyagforrások elszakítása és Albániához csatolása az elsô lépcsô a végsô támadásban, amit követ majd az éléskamra, azaz a Vajdaság elszakítása, végül Montenegró elszakadása, és ezzel a szerbség totális és végsô kifosztása. Ezért a szerbek többsége, amely készpénznek veszi ezt a szcenáriót, úgy véli, hogy a háború egész egyszerûen elkerülhetetlen. Arról persze nem hallani, hogy miért pont a szerbekkel akar így kiszúrni az egész világ, de az adott helyzetben a közvélemény az indíték kérdésével nemigen foglalkozik.

A szerbek elleni agresszió elsô jele az volt, hogy miközben a nyugati propaganda elejétôl fogva démonizálta a szerbeket, és részletesen taglalta állítólagos „rémtetteiket”, mélyen hallgatott azokról a sérelmekrôl, amelyeket a szerbeknek kellett elviselniük, vagy legalábbis bagatellizálni igyekezett azokat. Nos, valljuk be, azért ebben van valami. A szerbek nemzetközi píárja az utóbbi évtizedben nem volt a legjobb, és ha történetesen ôket érte valami atrocitás, az empátia mértéke jóval szerényebb volt. 1995 nyarán a horvát hadsereg és a paramilitáris alakulatok több százezer krajinai szerbet üldöztek el otthonukból néhány nap (!) alatt. A Nyugat, bár elhümmögött egy ejnye-bejnyét, azóta sem tett semmit ez ellen.

A frusztráló ellenpéldákat hosszasan lehetne sorolni. Miért nem lépett föl a nemzetközi közösség erôszakkal, amikor az izraeliek elûzték a palesztinokat a Jordán bal partjáról, vagy amikor elfoglalták a Gáza-övezetet és Dél-Libanont? Hol maradt a nemzetközi fellépés, amikor a kurdok ellen folyt irtóháború? És vajon miért nem támogatja a NATO az IRA-t vagy az ETA-t, ahogyan támogatja most az UCK-t? Hiszen ez utóbbi sem más, mint egy erôszakot alkalmazó szeparatista terrorszervezet…

A szerbek mellett számos görög politikus és elemzô is úgy tartja, hogy a NATO Koszovó-politikája egyre irracionálisabb és veszedelmesebb fordulatokat vett. Végzetes következetlenségnek és hibának tartják, hogy a NATO egyoldalúan az UCK mellett foglalt állást, miközben közvetíteni próbált a szerbek és az albánok között. Ez a tény a szerbek szemében teljesen aláásta a NATO és a Nyugat iránti bizalmat. Amióta pedig a bombázások beindultak, a szerbek azt kérdezik, hogy a polgárháborút és a fegyveres harcot kirobbantó, a szerb lakosságot elûzô és a szerb hatóságok ellen sorozatosan merényleteket elkövetô Albán Felszabadítási Hadsereg erôit vajon miért nem bombázza a NATO. Kétségtelen, hogy a szovjet csapatok 1968-as csehszlovákiai bevonulása óta nem került sor arra Európában, hogy fegyveresen egy független állam ellen támadjanak. És mindezen fölül nagyon kétséges, hogy a bombázások önmagukban eredményt hoznak, sôt úgy látszik, inkább növelik a bajt. Milosÿevic´et egyáltalán nem érdekli, hogy lebombázzák az országot, mint ahogy Szaddám Huszein is teljesen közömbös népe szenvedése iránt. Így a bombázások egyetlen igazi vesztese a civil lakosság. És persze továbbra is vitatható, hogy mindezt a NATO milyen alapon, milyen nemzetközi felhatalmazás alapján teszi.
Kik ezek, és ki jöhet utánuk?

Ha a mostani háború eredetét és lehetséges kimenetelét vizsgáljuk, akkor célszerû egy pillantást vetni arra, hogy kik is kormányozták Jugoszláviát az elmúlt évtizedekben, és kik azok, akik az országot belemanôverezték ebbe a katasztrófába. A közkeletû felfogás szerint az egykori Jugoszlávia lakosait és kultúráit civilizatórikus szempontból nagyjából három csoportba lehet osztani. A legfejlettebb, gazdaságilag és politikai kultúrájában, Szlovénia, amelyiknek most egyedül van esélye integrálódni az európai rendbe. A második szinten a horvátok, a szerbek vannak, akik legalábbis rendelkeztek valamilyen demokratikus hagyománnyal még az elsô világháború elôtt is. A legalsó szinten vannak ebbôl a szempontból a boszniaiak, azaz mindhárom náció boszniai elemei és a montenegróiak, akik csak ebben a században szabadultak a török nyûgtôl, és meglehetôsen archaikus társadalmi szerkezettel és politikai kultúrával érkeztek a XX. századba. Eszerint mind Montenegró, mind Bosznia-Hercegovina sokat megôrzött az elmaradott, középkori törzsi szerkezetbôl és kultúrából. A koszovói albánok pedig a közfelfogás szerint még ezt a szintet sem érték el, ôk a legelmaradottabb népcsoport, ahol a legerôsebb az agresszív nacionalizmus.

Valójában az egykori Jugoszlávián belüli kulturális különbségeket a Habsburg és a Török Birodalom eltérô öröksége magyarázza. A fô választóvonal az „osztrák” Jugoszlávia és a „török” Jugoszlávia között húzódik, és az egyesült délszláv államban az utóbbiak maradtak a „B” kategóriás régiók. Ám ha adottnak is vesszük Szerbia relatív elmaradottságát és azt, hogy a 80-as évek válságát a „B” kategóriás régió jobban megsínylette, még mindig kérdés, hogy miként kerülhetett egyáltalán a hatalom közelébe egy olyan korlátolt és erôszakos ember, mint Slobodan Milosÿevic´ , aki minden tekintetben messze alulmúlja azt a civilizatórikus szintet, amelyre azért Szerbia mégiscsak eljutott az elmúlt évtizedekben.

A szerb értelmiség körében a legelterjedtebb nagyarázat erre az, hogy a második világháború után alapvetôen kicserélôdött és átrajzolódott Jugoszlávia demográfiai térképe, és ennek megfelelôen a politikai elit is. A háború egyik következménye az volt, hogy nagyszámú hegyvidéki, fôleg boszniai és montenegrói eredetû lakosság vándorolt az ország északi és középsô, alacsonyabban fekvô és civilizáltabb vidékeire. Ma már például több montenegrói él Szerbiában, mint magában Montenegróban. Ezek a csoportok vették át azután át a felsô és középszintû irányítást az egész országban, magukkal hozva azt a hegyvidéki kulturális mentalitást, amelyben sokkal erôteljesebb volt a sovén nacionalizmus, és meghatározó vonása volt az erôszak és a hatalom kultusza. Ha Jugoszlávia szétesését a nacionalista érzelmek felbuzdulása okozta, a fô húzóerô ebben a nacionalizmusban a hegyvidéki mentalitás volt. Jugoszlávia szétesését a hegyvidékiek „menedzselték”. Az egész konfliktust úgy is föl lehet fogni, mint a boszniaiak és a montenegróiak egymással vívott harcát.

A mai Kis-Jugoszláviában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában a kulcspozíciókat hegyvidékiek töltik be. Franjo Tudjman boszniai horvát, Vojislav Seselj és Vuk Drasÿkovic´ boszniai szerb. Ellenfelük, Slobodan Milosÿevic´ családja montenegrói, ô maga pedig valószínûleg ott is született, bár ezt tagadja. A hátborzongatóan szomorú az egészben az, hogy sem Drasÿkovic´, sem Seselj, sem Milosÿevic´ nem nacionalista politikus a szó hagyományos értelmében. Egyszerûen hatalomvágyó és erôszakos személyiségek, amolyan „hegyi vezérek”, akik élnek ugyan a nacionalista uszítás fegyverével, de valójában fikarcnyit sem érdekli ôket sem a szerbség, sem pedig Szerbia sorsa, hiszen valójában semmi közük hozzá. Nem az ô népük, és nem az ô országuk. De nem elképzelhetetlen, hogy a végén csak ôk maradnak. A polgárháború alatt fiatalok tízezrei menekültek már el így is az országból, méghozzá a jobban képzett, polgárosultabb társadalmi csoportokból. A tömeges és látens exodus ma is zajlik. A kivándoroltak helyébe tömegesen áramlanak az újonnan jöttek, akiket a háború sodort Kis-Jugoszláviába. Ma a szerb rendôrség és hadsereg állományának és tisztikarának többségét ezek a „jövevények” alkotják. Ez is a háború egyik következménye, és ha így folynak tovább a dolgok, már végképp nem lesz kivel tárgyalni, csak ezekkel az elvakult, bosszúszomjas és végtelenül erôszakos emberekkel, azzal a sok tízezer Milosÿevic´tyel, akiknek a léte és hatalma és társadalmi státusa ebbôl a rezsimbôl fakad, akik ennek a háborúnak köszönhetik felemelkedésüket, és ezt a bombázást is arra használják ki, hogy végleg leszámoljanak a maradék kisszámú és gyenge demokratikus, polgári ellenzékkel, és végleg bebetonozzák az uralmukat.

(Fordította Mink András)

Vladislav B. Sotirovic

www.global-politics.eu/sotirovic

sotirovic@global-politics.eu

© Vladislav B. Sotirovic 1999

 


Read our Disclaimer/Legal Statement!

Donate to Support Us

We would like to ask you to consider a small donation to help our team keep working. We accept no advertising and rely only on you, our readers, to keep us digging the truth on history, global politics and international relations.

READ MORE!
Bosnian Muslims Suppressed Their Dirty Nazi Legacy
The Bosnian Muslim Nazi SS Division Handzar, above in 1943, was made up of 18,000 Bosnian Muslims and 300 Albanian Muslims. Bosnian Muslims were not Nazi and fascist “collaborators”, but Nazis themselves. The Bosnian Muslim Government and Army of Alija Izetbegovic reformed and reconstituted the Bosnian Muslim Nazi SS Division Handzar from World War II. Contrary to the nonsensical screed of Croat Marko Attila Hoare, whose mother is Croatian Marxist and Ustasha apologist Branka Magas, and other Bosnian Muslim apologists and propagandists, there is overwhelming and abundant proof of the existence of a “Handzar Divizija” in the Bosnian Muslim Army. The existence of ...
READ MORE
Turkey’s Political Agenda in the Balkans: Erdogan’s Islamic Influence in Bosnia
As Turkey’s President Erdogan runs out of money, he is now, more than any time before, using religion to exploit the Balkans, especially the states that are more susceptible to Islamic influence. Bosnia is at the fore of Erdogan’s ambitious Islamic agenda, where he is sparing no political capital or financial resources, even under his current economic hardship, to assert his influence and distance the country away from the EU’s reach. Obviously, the Bosnians cannot survive simply on being devout Muslims, with the youth unemployment rate at almost 60 percent. Turkey is unlikely to economically recover anytime soon, and Erdogan’s ...
READ MORE
The Status of Kosovo and Metohija: Brussels Unites the Albanians and Divides the Serbs
United Nations Security Council Resolution 1244 (1999) guaranteeing sovereignty and territorial integrity of Serbia and the autonomy of Kosovo and Metohija within Serbia, is the highest binding legal document that obliges all UN members, including the member states of the EU, NATO, the OSCE, the OIC, the African Union. Resolution 1244 is the only reliable basis and the framework for any negotiations concerning status. Owing to grave mistakes made by the former Serbian authorities, the UN system has produced certain damaging documents of advisory and non-binding character. It is vital that no similar or even greater mistakes are made either ...
READ MORE
Bosnia, Cyprus and Kosovo: America and Islamism in the Balkans
The conflicts that engulfed the former Yugoslavia still remain unresolved in the political arena and open to Western political shenanigans and covert meddling from Turkey and Saudi Arabia in Bosnia and Kosovo.  Orthodox Christianity faces many attacks and only a naïve individual would claim that America and the hands of Turkey and Saudi Arabia are clean. Central Bosnia in 2016: Flags of the ISIS America and other Western nations did little to stop Turkey invading Cyprus in 1974 and creating a de-facto nation and altering the demographics of northern Cyprus and using this area for military purposes. Irrespective of the rights and wrongs ...
READ MORE
The Real “Butcher of the Balkans” is the NATO
More than 20 years after the Srebrenica massacre, Bosnian Serb General Ratko Mladić was found guilty of war crimes by the International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia this past November. Along with Mladić, the ICTY convicted the other so-called “Butcher of Bosnia”, the Bosnian Serb and former Republika Sprska leader Radovan Karadžić in 2016. Meanwhile, it fully exonerated the Bosnian Muslim army commander Naser Orić of similar charges which outraged the people of Serbia. Yet, it was the same court that posthumously exonerated former Serbian President Slobodan Milošević in 2016. If you weren’t aware of the latter, it’s because it ...
READ MORE
Washington’s “Humanitarian” War and the KLA’s Crimes
Revelations of fascistic crimes carried out by the Kosovo Liberation Army (KLA) prior to, during and after NATO’s war against the former Yugoslavia should provide a salutary lesson whenever Washington again cites humanitarian concerns to justify its predatory war aims. A new report prepared by Swiss Council of Europe deputy Dick Marty slams Kosovo leader Hachim Thaci for organ trafficking and other abominable crimes, deftly shaded by the U.S. in pursuit of their own self-interests. A report by the Council of Europe describes Kosovo today as a country subject to “mafia-like structures of organised crime”. It accuses KLA commander and current ...
READ MORE
Chomsky: NATO is a U.S.-Run Intervention Force
How did Russia and the West slip back into what seems like the Cold War all over again? How dangerous is the current confrontation? Should the world be ready to face a nuclear war? We ask somebody who’s renowned for his insights. World-famous academic, linguist, philosopher and political commentator Noam Chomsky is on Sophie&Co today. Follow @SophieCo_RT Sophie Shevardnadze: World-renowned academic Noam Chomsky, Professor Noam Chomsky, welcome to the show, it’s a great pleasure to have you with us today. Now, today U.S.-Russia relations are at a Cold War low. Rhetoric resembles what we heard in the 80-s. What is the worst-case ...
READ MORE
09.03.2001, Berlin, Berlin, Germany - Zoran Djindjic, serbischer Ministerpraesident der Bundesrepublik Jugoslawien. 00M112016CARO.JPG GT, Image: 141207614, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Alamy
Odd as it may seem, October 5, 2000 was not the first time the Western powers engaged in “regime change” in Serbia. There are many similarities between the October 5 regime change and the Western involvement in putting the government of Josip Broz Tito and the Communist Party in charge of Yugoslavia in 1945. Just as Slobodan Milošević received faint praise from the West as “factor of peace and stability” in the Balkans, General Draža Mihailović was praised by the Western Allies during the war – yet support for both was limited mostly to words and empty propaganda gestures, and only so ...
READ MORE
Noel Malcolm: “Kosovo – A Short History”, 1999. A History Written With an Attempt to Support Albanian Territorial Claims in the Balkans (Second Part)
Noel Malcolm – Kosovo – A Short History A history written with an attempt to support Albanian territorial claims in the Balkans   Historical Institute of the Serbian Academy of Sciences and Art Belgrade, 2000 Response to the Book of Noel Malcolm Kosovo – A Short History Milorad Ekmecic, Academician Serbian Academy of Sciences and Arts Belgrade Historiography By the Garb Only Reading, from necessity, the books by some Western, particularly American scholars, dealing with the past of the Serbs and the Balkans, I recall the impressions that are in my memory, for some reason, related to the socially committed painter Georg Grosz. Today the flashes of those recollections of my college ...
READ MORE
Never to Forget: 1999 – NATO’s War on Yugoslavia
On the occasion of 20th anniversary of the aggression of NATO Alliance against Serbia (the Federal Republic of Yugoslavia, the FRY), on 22nd and 23rd March 2019 Belgrade was the venue of the International Conference under slogan NEVER TO FORGET, and title “Peace and Progress instead of Wars and Poverty”. The organisers of the Conference are the Belgrade Forum for the World of Equals, the Federation of Associations of Veterans of the National Liberation War of Serbia, the Serbian Generals and Admirals Club, the Society of the Serbian Hosts, in cooperation with the World Peace Council. Besides the participants from Serbia, the Conference ...
READ MORE
Déjà Vu in the Balkans
An eerily familiar sense of regional unease has crept over all the former republics of Yugoslavia. Slovenian Prime Minister Miro Cerar echoed the Balkan zeitgeist when he warned at a press conference this week that: “If the migrant crisis is not adequately controlled as agreed at the summit in Brussels there is a possibility of conflict situations between the states of the Western Balkans. It is possible that a small conflict would initiate a wider reaction because of the very difficult recent history (of the region), which is why it is very important that we solve this crisis together as no country can solve this problem by itself.” It seems like everybody knows that ...
READ MORE
Gavrilo Princip’s Grave: The Interwar Years, 1920-1939
Gavrilo Princip was first buried in secret in an unmarked grave at the Theresienstadt or Terezin prison following his death on April 28, 1918. His remains were exhumed and transferred to Sarajevo on July 7, 1920. This was Gavrilo Princip’s grave until 1939 when a Chapel was built to replace the grave. The other conspirators were also interred in this grave. Bogdan Zerajic’s remains were also reburied here. The assassination occurred on the Orthodox holiday, Vidovdan or St. Vitus’ Day, Sunday, on June 28, 1914. For this reason the conspirators were called the “Vidovdan Heroes” and the Chapel memorial was named “The ...
READ MORE
Crimea, Kosovo, Catalonia, Corsica and Kurdistan
Just three years after a citizens’ referendum returned Crimea to Russia, from which it had been separated for sixty years, the people of Catalonia, Spain’s largest province, will vote to leave that country. And just as the international community has decreed that the Crimean referendum was a fake, Spain’s Prime Minister felt compelled to declare that the vote could’t possibly take place, that it would be illegal, that independence, in his words, could only be ‘a pipe dream’ for the country’s richest province. Clearly, national governments don’t like losing land and people, however when it suits the international community, some communities are ...
READ MORE
“Responsibility To Protect” (R2P) was not Valid in Kosovo and isn’t Valid in Ukraine
The same arguments used to justify a western ‘humanitarian intervention’ in Kosovo in 1999 could be used to support a Russian intervention in Ukraine. This article originally appeared at Irrussianality Yesterday, I gave a talk on ‘The Folly of Military Intervention’ at McGill University. Afterwards, one of the students asked me a question about parallels between the wars in Kosovo in 1999 and Ukraine in 2014/15. As I answered, I found myself thinking about the scale of the humanitarian crises in both cases and what this means for supporters of so-called ‘humanitarian intervention’. In 1999, NATO aircraft bombed Yugoslavia for three months. The aim, ...
READ MORE
Understanding Albanian Nationality and Regional Political-Security Consequences
The Albanian nationhood as understood in the 19th century was part of a romanticist notion of nationality, i.e., the Albanians were the Balkan people whose mother tongue was Albanian regardless of any confessional division of Albanian people into three denominations (Moslem, Roman Catholic and Eastern Orthodox). Within the north Albanian tribes, especially among the Miriditi, the Roman Catholic Church was very influential. The Roman Catholic Church became the main protector of the Albanian language and cultural heritage and the main protagonist of the national identity of the Albanians in the Northern Albania.[1] The expression of common notions of the Albanian ...
READ MORE
Crimes of Genocide Against Serbs in Croatia
The controversial film director has been reported to authorities by the Antifascist League. A criminal complaint against film director Jakov Sedlar has been filed due to historical counterfeits that he used during the production of his documentary “Jasenovac – The Truth”. The complaint has been filed by the Antifascist League of Croatia due to criminal offense of incitement to violence and hatred, reports tportal.hr on July 15, 2016. In the explanation of the compliant, the Antifascist League states that Sedlar in the film publicly denied and significantly reduced the crime of genocide, crimes against humanity and war crimes, primarily directed against members ...
READ MORE
Kosovostan – An European Trafficking Point
In this Talking Point Dr Marcus Papadopoulos says that ordinary people in the West were not told that after Serbia lost control of Kosovo, following the Nato bombing campaign against Belgrade and other Serbian cities in 1999, the region became a centre-point in Europe for the trafficking of people, drugs and organs. When Kosovo unilaterally declared its independence from Serbia in 2008, Western politicians hailed the event. The United States, which engineered the disputed act of independence, led the way in recognising the new Balkan state, with its allies quickly following suit. Many of the leading figures in today’s Kosovan government are ...
READ MORE
The Russians are Coming! The Russians are Coming!
Has your electric garage door stopped working? Does your dog wake up in the middle of the night and begin howling? Is the weather unseasonably hot, cold, windy, dry or wet? Has your television set (or refrigerator, or sound system or home alarm) inexplicably turned on, or off? If one uncritically viewed the corporate-controlled media and accepted at face value the statements of much of official Washington, especially the Democratic Party, one could easily draw the conclusion that the Russians did it. A paranoid frenzy is gripping the US political and media establishment. A ruling elite that commands the world’s largest economy ...
READ MORE
The US: The Century of Lost Wars
Introduction Despite having the biggest military budget in the world, five times larger than the next six countries, the largest number of military bases – over 180 – in the world and the most expensive military industrial complex, the US has failed to win a single war in the 21st century. In this paper we will enumerate the wars and proceed to analyze why, despite the powerful material basis for wars, it has led to failures. The Lost Wars The US has been engaged in multiple wars and coups since the beginning of the 21st century.  These include Afghanistan, Iraq, Libya, Syria, Somalia, Palestine, Venezuela and ...
READ MORE
Kosovostan Albanian Monstrous Crimes
Serbian girl Jovana was only 11 years old when Albanian terrorists captured, beaten and detained her together with rest of the family. They were taken in a camp in the village of Klecka, Lipljan, along with her mother and grandmother. The camp was under direct rule and control of Fatmir Limaj (acquitted by the Hague cangaroo court) and Hashim Thaci. Hasim Taci used to visit the camp. One day little Jovana was taken by the Albanian KLA bandits, Luan and Bekim Mazrreku, who, before the eyes of her mother and grandmother raped the eleven years old girl. They tortured her, cutting her body ...
READ MORE
Bosnian Muslims Suppressed Their Dirty Nazi Legacy
Turkey’s Political Agenda in the Balkans: Erdogan’s Islamic Influence in Bosnia
The Status of Kosovo and Metohija: Brussels Unites the Albanians and Divides the Serbs
Bosnia, Cyprus and Kosovo: America and Islamism in the Balkans
The Real “Butcher of the Balkans” is the NATO
Washington’s “Humanitarian” War and the KLA’s Crimes
Chomsky: NATO is a U.S.-Run Intervention Force
“Regime Change” in Serbia, 1945 and 2000
Noel Malcolm: “Kosovo – A Short History”, 1999. A History Written With an Attempt to Support Albanian Territorial Claims in the Balkans (Second Part)
Never to Forget: 1999 – NATO’s War on Yugoslavia
Déjà Vu in the Balkans
Gavrilo Princip’s Grave: The Interwar Years, 1920-1939
Crimea, Kosovo, Catalonia, Corsica and Kurdistan
“Responsibility To Protect” (R2P) was not Valid in Kosovo and isn’t Valid in Ukraine
Understanding Albanian Nationality and Regional Political-Security Consequences
Crimes of Genocide Against Serbs in Croatia
Kosovostan – An European Trafficking Point
The Russians are Coming! The Russians are Coming!
The US: The Century of Lost Wars
Kosovostan Albanian Monstrous Crimes
Policraticus

Written by Policraticus

SHORT LEGAL DISCLAIMER: The website’s owner & editor-in-chief has no official position on any issue published at this website. The views of the authors presented at this website do not necessarily coincide with the opinion of the owner & editor-in-chief of the website. The contents of all material (articles, books, photos, videos…) are of sole responsibility of the authors. The owner & editor-in-chief of this website is not morally, scientifically or legally responsible for any inaccurate or incorrect statement in the contents of all material found on this website. The owner & editor-in-chief of this website is not responsible for the content of external internet sites. No advertising, government or corporate funding for the functioning of this website. The owner & editor-in-chief and authors are not morally, scientifically or legally responsible for any inaccurate or incorrect statement in the text and material found on the website www.global-politics.eu

Website: http://www.global-politics.eu