Koszovó Csomója (1999)

Hits: 1268

A „rövid” XX. századot a balkáni lôporos hordó robbanása vezette be, és úgy látszik, addig nem is tud befejezôdni, amíg ezt a hordót jó mélyen és örökre el nem temetik. A koszovói konfliktus új fázisa – ha nem akarunk éppenséggel visszamenni az ôsidôkig, de legalábbis a rigómezei ütközetig (1389) vagy Arsenije Carnojevic és népe nagy elvándorlásáig (1698 – a tartomány szerb lakosága ekkor menekült el a török megtorlás elôl, és ekkor kezdôdött dél felôl az albánok tömeges betelepedése a lényegében lakatlanná vált területre) – nagyjából az elsô balkáni háborúval kezdôdött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal tart ma is. A tartomány szerencsétlen helyen fekszik. Túl jelképes történelmi jelentôségén, ez a Balkán kapuja, mindig is nagyon változatos etnikai és hatalmi viszonyokkal, valamint jelentôs természeti kincsekkel. Stratégiai kulcspont, amely alatt ráadásul egy aranybánya fekszik. Bôven van oka és történelmi ürügye szinte minden környékbeli népnek, szerbnek, bolgárnak, albánnak, ragaszkodni hozzá.

Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia

A szerb hadsereg az elsô balkáni háborúban, 1912-ben vonult be Koszovóba, amely akkor még a török birodalom tartománya volt, nagyjából fele-fele részben mohamedán vallásra áttért albán, illetve ortodox szerb népességgel. A háború átmeneti következményeként Koszovót és Albánia északi részét Szerbia, Albánia déli részét pedig Görögország tartotta megszállva. Ezt az aktust az albánok és a szerbek természetesen különbözôképpen magyarázták. A szerbek szerint ôk fölszabadították a szerb és albán népet a török elnyomás alól. Az albánok szerint viszont a szerbek egyszerûen meghódították ôket, Nagy-Szerbia megteremtésének lázában. Az I. világháború idején a terület nagy része Bulgáriához tartozott – ki gondolná, a IX. században ez bolgár terület volt –, majd a háború után viszakerült az akkor már Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven létrehozott új délszláv államalakulathoz. A két világháború között jelentôs szerb betelepülés kezdôdött, albán állítás szerint szabályos gyarmatosítás és erôszakos áttelepítés, ám a második világháború idején a folyamat megfordult. A Mussolini védnöksége alatt kreált Nagy-Albánia magában foglalta Koszovót és Nyugat-Macedóniát. A tartományból 100000 szerbet üldöztek el, és ezzel végleg az albánok javára fordult a tartomány etnikai összetétele. Az 1946-os (ekkor már ismét jugoszláv!) népszámlálás szerint Koszovó lakosságának 70 százaléka volt albán, és 30 százaléka szerb.

A tartomány Titótól 1946-ban széles körû autonómiát kapott. Egy futó elképzelés szerint a proletár internacionalizmus jegyében Albániához csatolták volna Sztálin jóváhagyásával, de amikor Tito szakított Sztálinnal 1948-ban, ez a terv lekerült a napirendrôl. Tito, hogy e „nacionalista elhajlás” miatti lelkifurdalását enyhítse, egyre nagyobb önállóságot biztosított Jugoszlávián belül a koszovói albán kommunista vezetésnek, amely önálló igazgatással, oktatással, rendôrséggel rendelkezett. A tartományon belül szakadatlanul folyt az albánosítás, az egyre fogyó szerb lakosság szelídebb vagy durvább formában történô eltántorítása. Ehhez még hozzáadódott, hogy az albán családokban a gyermekszám jóval magasabb volt, mint a szerbeknél, így 1989-re kialakult a mai – mármint a tömeges tisztogatások elôtti – 90–10 százalékos etnikai arány. Amikor tehát Milosÿevic´ 1989-ben megszüntette Koszovó autonómiáját, a szerbek többsége úgy érezte, ez az egyetlen eszköz a csendes szerbetlenítés és a tartomány elvesztésének megakadályozására, egy régi történelmi sérelem helyreütésére. Nem véletlen tehát, hogy Milosÿevic´ népszerûsége és hatalma – az elvesztett háborúk dacára – mind a mai napig ebben az aktusban gyökeredzik.

Így dióhéjban is látható, hogy ez a történet nem a nagyvonalú gesztusok története. A fô tanulság mindkét nép számára az, hogy a másik fél minden adódó alkalmat kihasznál, hogy a maga etnikai és területi érdekeit a legpôrébb módon érvényesítse az ellenfél rovására. Az alkalmazott erôszak mértékét pedig nem humanitárius megfontolások, hanem kizárólag az aktuális erôviszonyok szabályozzák. Az albánoknak szemernyi kétségük sincs afelôl, hogy a szerbek kiirtanák ôket egy szálig, ha tehetnék. A szerbek pedig úgy látják, hogy az albánoknak valójában egyetlen igazi céljuk van: a szerb lakosság végleges elûzése, Koszovó Albániához csatolása, és a Jugoszlávián belüli autonómia jogosítványait is gátlástalanul ennek a szolgálatába állították. Egyetlen dolog van, amiben a két nép között töretlen az egyetértés: hosszú távon elképzelhetetlennek tartják, hogy egy államban, egy politikai közösségben éljenek. Ez igen szomorú és lehangoló, fôleg ha azt vesszük, hogy az utóbbi 300 évben még alkalmuk sem volt arra, hogy külön éljenek, és ez a kölcsönösen osztott meggyôzôdés a 300 éves folyamatos együttélés alatt és nyomán alakult ki.

Görögök és törökök

A mostani NATO-beavatkozás számos politikai és etikai problémát vet föl. Mindenekelôtt azt, hogy a NATO, amely ilyen vehemensen lép föl az emberi jogok és a nemzeti önrendelkezés védelmében, vajon miért olyan elnézô Törökországgal szemben. Amikor Törökország elfoglalta Ciprus északi részét, vagy amikor szabályos irtóhadjáratot folytatott a kurdok ellen, senkinek sem jutott eszébe nemzetközi megtorló akciót sürgetni. A magyarázat egyszerû.

A Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai jelentôségérôl szükségtelen hosszasan értekezni. Elég annyit megjegyezni, hogy az utóbbi 5000 év ismert háborúinak túlnyomó többsége itt zajlott, és ennek a régiónak az ellenôrzéséért robbant ki. A Balkán és Kisázsia a NATO számára mindig is kulcsterület volt, ahonnan sakkban lehetett tartani a Varsói Szerzôdést és a szovjetek (oroszok?) európai ambícióit. Az el nem kötelezett Jugoszlávia mellett a fô stratégiai szerep Törökországé volt. Jugoszlávia kiesésével Törökország jelentôsége csak nôtt. Így nem csoda, hogy a NATO intervenciója Koszovóban ismét felszínre hozta azt a konfliktust, amely a NATO legnagyobb tehertétele volt eddig is: az ôsrégi török–görög viszályt.

Nem véletlen, hogy az amerikai és általában a NATO/EU-politika rendszeresen a törököket részesítette elônyben a görögökkel szemben. Törökország stratégiai jelentôsége összehasonlíthatatlanul nagyobb. Törökország ôrzi a Szorosokat, amelyek akadályozzák az orosz jelenlétet a Földközi-tengeren. Törökországból elérhetô és ellenôrizhetô az egész Közép- és Közel-Kelet, annak minden válságövezete és olajlelôhelye a Kaukázustól kezdve Irakon és Iránon át egészen Izraelig. Az Öböl-háború csak megerôsítette az ország jelentôségét.

A törököknek ennek megfelelôen két irányban is vannak ambícióik. Részei akarnak lenni Európának, ugyanakkor a Közép- és Közel-Kelet vezetô hatalmává akarnak válni. 1987-ben kérték felvételüket az EU-ba, amit elutasítottak az ország demokráciadeficitjére és vallási-kulturális különbözôségére hivatkozva. Az emiatti csalódás azonban egyelôre nem ingatta meg Törökország NATO-beli szerepét, és a török politikában is erôsödô iszlám fundamentalizmus sem vette át egyelôre a vezetô szerepet. Jugoszlávia, az ôsellenség szerbek uralta államalakulat szétesésével viszont felcsillant a lehetôség, hogy a törökök az eddiginél nagyobb szerepre tegyenek szert Európában, méghozzá balkáni befolyásuk kiterjesztésével. Ennek legfôbb akadálya természetesen a Nagy-Szerbia létrehozására törekvô szerb nacionalizmus. A jugoszláv polgárháború kirobbanásakor a törökök a szerbek horvátok és bosnyákok elleni agresszív, hódító háborúját emlegették. A mohamedán bosnyákok támogatása különösen kézenfekvô volt, ahogy a vallási „testvériség” és a „közös múlt”, amely alapján a törökök az albánokat támogatják, a mostani konfliktusban is fontos szerepet játszik. A 90-es évek elejétôl a török diplomácia igen aktívan ügyködött egy szerbellenes balkáni koalíció létrehozásában. Turgut Özal miniszterelnök sorban fölkereste Bulgáriát, Albániát és Macedóniát. Albánia és Törökország 1992-ben egy katonai együttmûködési szerzôdést is tetô alá hozott. Ezek a lépések nemcsak a szerbeket, hanem a görögöket is egyre idegesebbé tették. A századelô lokális kishatalmi paktumai reprodukálódnak ebben az új balkáni felállásban. A szereplôk a szomszédaik ellen a szomszédaik túloldali szomszédaival keresik a szövetséget: a törökök az albánokkal, bolgárokkal, macedónokkal, az ortodox szerbek a szintén ortodox görögökkel. A görögök nehezményezték Macedónia elismerését éppúgy, mint a török jelenlétet a boszniai békefenntartó kontingensben. Az pedig egyenesen abszurd, ahogy a NATO-tag Görögország Milosÿevic´tyel barátkozik, miközben legszorosabb katonai szövetségesei a diktátor országát bombázzák.

A görögök persze joggal érzik mellôzve és fenyegetve magukat. Hiába hivatkoztak 1991-ben arra, hogy Irak Kuvait elleni inváziója vagy a szerbek boszniai háborúja hasonló ahhoz, ahogyan a törökök lerohanták Ciprus északi részét, az EU és a NATO fütyült erre a felvetésre. Nem véletlen tehát, hogy Athén renegátként következetesen kiállt Jugoszlávia egysége, illetve a szerb álláspont mellett. A német nyomás ellenére sem voltak hajlandók az EU-tagokkal együtt elismerni Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Görög értelmezés szerint a két tagköztársaság leválása csak a konfliktus terjedéséhez és újabb szakadár törekvésekhez vezet majd a térségben. Ebben mellesleg nem tévedtek, és van is tôle félnivalójuk. Nemcsak a független Macedónia ambícióitól – Kis- és Nagy-Macedónia hovatartozása számos görög–bolgár–szerb összezördülés tárgya volt az utóbbi 120 esztendôben –, hanem mindenekelôtt egy képzeletbeli Nagy-Albániától: ha Koszovó leválik, akkor leszakadhat a Koszovóval határos macedóniai és szerbiai/montenegrói albán lakosság, valamint a görögországi albánság is. Az albánok helyzete ugyanis annyiban hasonlatos a kurdokéhoz, hogy egy tömbben laknak, de kétharmaduk a tömb közepén elhelyezkedô albán államon kívül, a környezô három országban. És akkor még nem említettük az Albániában élô görög kisebbséget, amely igencsak szûkösen van ellátva úgynevezett kisebbségi jogokkal. A görögök emiatt is hiába panaszkodnak Brüsszelben. Az EU többek között azzal kárpótolja Törökországot az EU-tagság elmaradásáért, hogy nem engedi az albánokat a görög kisebbség miatt vegzálni. Görögországnak egyelôre nem sok öröme telik tehát a NATO fellépésében, lélekben és történelmi hagyományai alapján a másik oldalon áll.

Szerb nézôpontok

Az erkölcsi helyzet a koszovói beavatkozással kapcsolatban annyira egyértelmûnek látszik, hogy a kívülálló csak azon csodálkozik, miért nem látják a szerbek is, hogy a nyilvánvaló igazság nem az ô oldalukon áll. Az érthetetlen jelenséget sokan hajlamosak a szerbek eredendô elvetemültségével, militáns barbarizmusával magyarázni (a visszafogottabbak általában emlegetik a balkáni barbárságot). Anélkül, hogy a népirtást mentegetném, szeretnék néhány kevésbé misztikus és démonikus motívumra utalni.

A szerb küldöttség ismeretesen két okból nem írta alá a rambouillet-i megállapodást. Nem akarták elfogadni, hogy Koszovó különleges státust kapjon Jugoszlávián belül, és nem akarták elfogadni, hogy a békét a tartományba telepített NATO-békefenntartók ellenôrizzék. Valójában a két ok közül az elsô volt döntô a szerb politikusok és közvélemény számára. Milosÿevic´ a daytoni egyezményben már elfogadta idegen csapatok jelenlétét, igaz, nem magában Jugoszláviában, csak egy volt tagköztársaságban. Viszont Bosznián belül a föderáció tagjai nem kaptak olyan „különleges státust”, amit Koszovó kapott volna az egyezmény szerint. Szerb értelmezésben a szinte önállósággal felérô széles körû autonómia nem más, mint nemzetközileg kikényszerített bevezetô lépés Koszovó elszakadására. A NATO-csapatok jelenléte és a szerb hatóságok, a hadsereg és a rendôrség teljes kivonása után szerintük automatikusan következett volna az elszakadás, ami Jugoszlávia önálló államiságának a végét jelentette volna. Ez a perspektíva volt elfogadhatatlan a szerbek számára, és a tárgyalásokon uralkodó feszült légkör és a folyamatos fenyegetések nem csökkentették a szerbek ezzel kapcsolatos félelmeit.

A különleges státus azt jelentette volna, hogy a koszovói albán hatóságok hivatalosan is használhatták volna önálló nemzeti jelképeiket, saját közhatalmi szerveik, kormányuk, oktatási rendszerük, hatóságaik, rendfenntartó erejük lett volna, és mindezt nemzetközi megfigyelôk ellenôrizték volna. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy Koszovó az önálló tagköztársaság rangjára emelkedik Jugoszlávián belül, méghozzá a nemzetközi katonai erô jelenléte miatt olyan körülmények között, amikor de facto bajosan lehet beszélni jugoszláv állami szuverenitásról a területtel kapcsolatban. A szerb delegáció Rambouillet-ban nem zárkózott el az autonómiától, ámde sokkal szûkebbre szabta volna annak kereteit. Vagyis azt szerették volna biztosítani, hogy a föderáció két tagköztársaságáénál, Szerbiáénál és Montenegróénál alacsonyabb szintû legyen a koszovói albán hatóságok szuverenitása.

Az 1974-es alkotmány szerint Koszovó Szerbián belül élvezett autonómiát, de volt képviselete szövetségi szinten is. Vagyis a tagköztársaságokhoz hasonlóan tagot delegálhatott a szövetség elnökségébe éppúgy, mint a szövetségi kormányzati szervekbe, vétójoga volt a szövetségi törvényekkel és a szövetségi alkotmánnyal kapcsolatban, a tartomány berendezkedését és jogrendjét szövetségi szintû törvények szabályozták. Milosÿevic´ ettôl fosztotta meg Koszovót – és a Vajdaságot (de nem a vajdasági magyarokat – a szerk.) – 1989-ben, amikor lefokozta a tartományt egy Szerbián belüli részlegesen autonóm státusra. A nemzetközi közösség ezt az autonómiát akarja helyreállítani, ami a szerbek számára Kis-Jugoszlávia keretei között már elfogadhatatlan, ráadásul az albánoknak már kevés. A szerbek alapvetôen nem értik, miért akarják ôket erôvel olyasmire kényszeríteni, olyan szintû autonómia megadására (amelyrôl ráadásul azt gondolják, hogy az elszakadás fügefalevele), amilyet a nemzetközi jog hallomásból sem ismer mint általánosan kötelezô és bevett formát.

Az albán követelések szintjével egyébként a Nyugatnak is meggyûlt a baja. Amikor az UCK színre lépett 1998 februárjában, az albánok radikális szárnya valóban állami önállóságot követelt. Ez azonban összeegyeztethetetlen azzal a politikai doktrínával, amit az Egyesült Államok és az Európai Unió a berlini fal leomlása és a Szovjetunió felbomlása óta követ. Eszerint csak korábbi tagköztársaságok önálló államiságát hajlandók elismerni, korábbi autonóm területek önállósodását nem támogatják. A nemzeti önrendelkezés vegytiszta elvét ugyan sérti ez a megközelítés, de valószínûleg jó oka volt erre a Nyugatnak. Ezért ismerték el Horvátországot és a balti államokat, míg a Krajinai Szerb Köztársaságot vagy Csecsenföld önállóságát nem. Ez akár megnyugtatólag is hathatott volna a szerbekre, de Koszovóval kapcsolatban nem hitték el, hogy ha a Nyugat ôszinte is, képes kordában tartani a szakadár albánokat.

Márpedig a szerb közvéleményen belül a Nyugat „ôszinteségében” nagyon kevesen hisznek. Az egyik leginkább frusztráló körülmény számukra Németország részvétele a támadásban, illetve általában véve is Németország aktív szerepe Jugoszlávia fölbomlasztásában – már ahogy a szerbek látják. A szerb közvélemény szemében a német politika az újraegyesülés óta nem más, mint a hagyományosan expanzív német balkáni politika, a Drang nach Osten „imperialista” – ne feledjük, Milosÿevic´ kormányzópártja eredetileg egy marxista párt volt – stratégiájának felújítása. Az újraegyesült Németország nem más, mint a „negyedik birodalom”. Elsô dolguk volt, hogy támogatták a horvát és a szlovén függetlenséget 1991-ben, és most a koszovói albánokat használják föl céljaikra. Cinikus módon igyekeznek összemosni a holocaust képeit az albán „terroristák” elleni fellépéssel. A szerbek, akiknek a többsége már régóta el van zárva az objektív tájékozódás forrásaitól, úgy tudja, hogy nincs semmi bizonyíték arra nézve, hogy Koszovóban etnikai tisztogatás volna, a „bizonyítékokat” a nyugati propaganda hamisítja. Ráadásul a Bundeswehr és a NATO aktív segítséget nyújt a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek, fegyvereket, egyenruhát szállít, logisztikai segítséget nyújt, az albán parancsnokok mellett német és amerikai tanácsadók tevékenykednek. A szerbek szemében a NATO légiereje nem más, mint az albán terroristák légiereje.

Vagyis a szerbek többsége úgy látja, hogy a koszovói háború nem más, mint a Jugoszlávia felbomlasztására indított nemzetközi agresszió újabb, végsô fázisa. A tervszerû szerb- és jugoszlávellenes háború hátterében a CIA, az Egyesült Államok áll. A CIA „Roots” azaz „Gyökerek” fedônevû akciójának célja, hogy Koszovó elszakításával végsô csapást mérjenek Jugoszláviára. A koszovói nyersanyagforrások elszakítása és Albániához csatolása az elsô lépcsô a végsô támadásban, amit követ majd az éléskamra, azaz a Vajdaság elszakítása, végül Montenegró elszakadása, és ezzel a szerbség totális és végsô kifosztása. Ezért a szerbek többsége, amely készpénznek veszi ezt a szcenáriót, úgy véli, hogy a háború egész egyszerûen elkerülhetetlen. Arról persze nem hallani, hogy miért pont a szerbekkel akar így kiszúrni az egész világ, de az adott helyzetben a közvélemény az indíték kérdésével nemigen foglalkozik.

A szerbek elleni agresszió elsô jele az volt, hogy miközben a nyugati propaganda elejétôl fogva démonizálta a szerbeket, és részletesen taglalta állítólagos „rémtetteiket”, mélyen hallgatott azokról a sérelmekrôl, amelyeket a szerbeknek kellett elviselniük, vagy legalábbis bagatellizálni igyekezett azokat. Nos, valljuk be, azért ebben van valami. A szerbek nemzetközi píárja az utóbbi évtizedben nem volt a legjobb, és ha történetesen ôket érte valami atrocitás, az empátia mértéke jóval szerényebb volt. 1995 nyarán a horvát hadsereg és a paramilitáris alakulatok több százezer krajinai szerbet üldöztek el otthonukból néhány nap (!) alatt. A Nyugat, bár elhümmögött egy ejnye-bejnyét, azóta sem tett semmit ez ellen.

A frusztráló ellenpéldákat hosszasan lehetne sorolni. Miért nem lépett föl a nemzetközi közösség erôszakkal, amikor az izraeliek elûzték a palesztinokat a Jordán bal partjáról, vagy amikor elfoglalták a Gáza-övezetet és Dél-Libanont? Hol maradt a nemzetközi fellépés, amikor a kurdok ellen folyt irtóháború? És vajon miért nem támogatja a NATO az IRA-t vagy az ETA-t, ahogyan támogatja most az UCK-t? Hiszen ez utóbbi sem más, mint egy erôszakot alkalmazó szeparatista terrorszervezet…

A szerbek mellett számos görög politikus és elemzô is úgy tartja, hogy a NATO Koszovó-politikája egyre irracionálisabb és veszedelmesebb fordulatokat vett. Végzetes következetlenségnek és hibának tartják, hogy a NATO egyoldalúan az UCK mellett foglalt állást, miközben közvetíteni próbált a szerbek és az albánok között. Ez a tény a szerbek szemében teljesen aláásta a NATO és a Nyugat iránti bizalmat. Amióta pedig a bombázások beindultak, a szerbek azt kérdezik, hogy a polgárháborút és a fegyveres harcot kirobbantó, a szerb lakosságot elûzô és a szerb hatóságok ellen sorozatosan merényleteket elkövetô Albán Felszabadítási Hadsereg erôit vajon miért nem bombázza a NATO. Kétségtelen, hogy a szovjet csapatok 1968-as csehszlovákiai bevonulása óta nem került sor arra Európában, hogy fegyveresen egy független állam ellen támadjanak. És mindezen fölül nagyon kétséges, hogy a bombázások önmagukban eredményt hoznak, sôt úgy látszik, inkább növelik a bajt. Milosÿevic´et egyáltalán nem érdekli, hogy lebombázzák az országot, mint ahogy Szaddám Huszein is teljesen közömbös népe szenvedése iránt. Így a bombázások egyetlen igazi vesztese a civil lakosság. És persze továbbra is vitatható, hogy mindezt a NATO milyen alapon, milyen nemzetközi felhatalmazás alapján teszi.
Kik ezek, és ki jöhet utánuk?

Ha a mostani háború eredetét és lehetséges kimenetelét vizsgáljuk, akkor célszerû egy pillantást vetni arra, hogy kik is kormányozták Jugoszláviát az elmúlt évtizedekben, és kik azok, akik az országot belemanôverezték ebbe a katasztrófába. A közkeletû felfogás szerint az egykori Jugoszlávia lakosait és kultúráit civilizatórikus szempontból nagyjából három csoportba lehet osztani. A legfejlettebb, gazdaságilag és politikai kultúrájában, Szlovénia, amelyiknek most egyedül van esélye integrálódni az európai rendbe. A második szinten a horvátok, a szerbek vannak, akik legalábbis rendelkeztek valamilyen demokratikus hagyománnyal még az elsô világháború elôtt is. A legalsó szinten vannak ebbôl a szempontból a boszniaiak, azaz mindhárom náció boszniai elemei és a montenegróiak, akik csak ebben a században szabadultak a török nyûgtôl, és meglehetôsen archaikus társadalmi szerkezettel és politikai kultúrával érkeztek a XX. századba. Eszerint mind Montenegró, mind Bosznia-Hercegovina sokat megôrzött az elmaradott, középkori törzsi szerkezetbôl és kultúrából. A koszovói albánok pedig a közfelfogás szerint még ezt a szintet sem érték el, ôk a legelmaradottabb népcsoport, ahol a legerôsebb az agresszív nacionalizmus.

Valójában az egykori Jugoszlávián belüli kulturális különbségeket a Habsburg és a Török Birodalom eltérô öröksége magyarázza. A fô választóvonal az „osztrák” Jugoszlávia és a „török” Jugoszlávia között húzódik, és az egyesült délszláv államban az utóbbiak maradtak a „B” kategóriás régiók. Ám ha adottnak is vesszük Szerbia relatív elmaradottságát és azt, hogy a 80-as évek válságát a „B” kategóriás régió jobban megsínylette, még mindig kérdés, hogy miként kerülhetett egyáltalán a hatalom közelébe egy olyan korlátolt és erôszakos ember, mint Slobodan Milosÿevic´ , aki minden tekintetben messze alulmúlja azt a civilizatórikus szintet, amelyre azért Szerbia mégiscsak eljutott az elmúlt évtizedekben.

A szerb értelmiség körében a legelterjedtebb nagyarázat erre az, hogy a második világháború után alapvetôen kicserélôdött és átrajzolódott Jugoszlávia demográfiai térképe, és ennek megfelelôen a politikai elit is. A háború egyik következménye az volt, hogy nagyszámú hegyvidéki, fôleg boszniai és montenegrói eredetû lakosság vándorolt az ország északi és középsô, alacsonyabban fekvô és civilizáltabb vidékeire. Ma már például több montenegrói él Szerbiában, mint magában Montenegróban. Ezek a csoportok vették át azután át a felsô és középszintû irányítást az egész országban, magukkal hozva azt a hegyvidéki kulturális mentalitást, amelyben sokkal erôteljesebb volt a sovén nacionalizmus, és meghatározó vonása volt az erôszak és a hatalom kultusza. Ha Jugoszlávia szétesését a nacionalista érzelmek felbuzdulása okozta, a fô húzóerô ebben a nacionalizmusban a hegyvidéki mentalitás volt. Jugoszlávia szétesését a hegyvidékiek „menedzselték”. Az egész konfliktust úgy is föl lehet fogni, mint a boszniaiak és a montenegróiak egymással vívott harcát.

A mai Kis-Jugoszláviában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában a kulcspozíciókat hegyvidékiek töltik be. Franjo Tudjman boszniai horvát, Vojislav Seselj és Vuk Drasÿkovic´ boszniai szerb. Ellenfelük, Slobodan Milosÿevic´ családja montenegrói, ô maga pedig valószínûleg ott is született, bár ezt tagadja. A hátborzongatóan szomorú az egészben az, hogy sem Drasÿkovic´, sem Seselj, sem Milosÿevic´ nem nacionalista politikus a szó hagyományos értelmében. Egyszerûen hatalomvágyó és erôszakos személyiségek, amolyan „hegyi vezérek”, akik élnek ugyan a nacionalista uszítás fegyverével, de valójában fikarcnyit sem érdekli ôket sem a szerbség, sem pedig Szerbia sorsa, hiszen valójában semmi közük hozzá. Nem az ô népük, és nem az ô országuk. De nem elképzelhetetlen, hogy a végén csak ôk maradnak. A polgárháború alatt fiatalok tízezrei menekültek már el így is az országból, méghozzá a jobban képzett, polgárosultabb társadalmi csoportokból. A tömeges és látens exodus ma is zajlik. A kivándoroltak helyébe tömegesen áramlanak az újonnan jöttek, akiket a háború sodort Kis-Jugoszláviába. Ma a szerb rendôrség és hadsereg állományának és tisztikarának többségét ezek a „jövevények” alkotják. Ez is a háború egyik következménye, és ha így folynak tovább a dolgok, már végképp nem lesz kivel tárgyalni, csak ezekkel az elvakult, bosszúszomjas és végtelenül erôszakos emberekkel, azzal a sok tízezer Milosÿevic´tyel, akiknek a léte és hatalma és társadalmi státusa ebbôl a rezsimbôl fakad, akik ennek a háborúnak köszönhetik felemelkedésüket, és ezt a bombázást is arra használják ki, hogy végleg leszámoljanak a maradék kisszámú és gyenge demokratikus, polgári ellenzékkel, és végleg bebetonozzák az uralmukat.

(Fordította Mink András)

Vladislav B. Sotirovic

www.global-politics.eu/sotirovic

sotirovic@global-politics.eu

© Vladislav B. Sotirovic 1999

 


Read our Disclaimer/Legal Statement!

Donate to Support Us

We would like to ask you to consider a small donation to help our team keep working. We accept no advertising and rely only on you, our readers, to keep us digging the truth on history, global politics and international relations.

READ MORE!
Independent” Kosovo: Gangland Spills Savagery Worldwide
The Western power centers use the “Republic of Kosovo” as a testing ground for working out the ways to create a quasi-state that could be defined as an abnormal criminal case of global scope. The final goal is reshaping the whole of South East Europe. (www.strategic-culture.org) The states below the «first echelon» are subject to the formula «back to slavery and barbarity». This is a model of authoritative outside governance entailing devastation of natural environment, extraction of resources and creation of disastrous economy and ‘stillborn» state structures along with extreme pauperization of population. And this is not all. Control over vast ...
READ MORE
(Only) Three Examples of the 20th Century the Roman Catholic Church Atrocities of Genocide
1. Catholic extermination camps Surprisingly few know that Nazi extermination camps in World War II were by no means the only ones in Europe at the time. In the years 1942-1943 also in Croatia existed numerous extermination camps, run by Catholic Ustasha under their dictator Ante Pavelic, a practicing Catholic and regular visitor to the then pope. There were even concentration camps exclusively for children! In these camps – the most notorious was Jasenovac, headed by a Franciscan friar – orthodox-Christian Serbians (and a substantial number of Jews) were murdered. Like the Nazis the Catholic Ustasha burned their victims in kilns, alive ...
READ MORE
How Kosovo was Turned into Fertile Ground for ISIS
Every Friday, just yards from a statue of Bill Clinton with arm aloft in a cheery wave, hundreds of young bearded men make a show of kneeling to pray on the sidewalk outside an improvised mosque in a former furniture store. The mosque is one of scores built here with Saudi government money and blamed for spreading Wahhabism — the conservative ideology dominant in Saudi Arabia — in the 17 years since an American-led intervention wrested tiny Kosovo from Serbian oppression. Since then — much of that time under the watch of American officials — Saudi money and influence have transformed this ...
READ MORE
Monetary Imperialism
In theory, the global financial system is supposed to help every country gain. Mainstream teaching of international finance, trade and “foreign aid” (defined simply as any government credit) depicts an almost utopian system uplifting all countries, not stripping their assets and imposing austerity. The reality since World War I is that the United States has taken the lead in shaping the international financial system to promote gains for its own bankers, farm exporters, its oil and gas sector, and buyers of foreign resources – and most of all, to collect on debts owed to it.Each time this global system has ...
READ MORE
How Holocaust Revisionists Remake History as Nationalist Sham
The consumption of history seems to be more widespread than ever: from general-interest history magazines and historical dramas and documentaries to historical fiction, popular history seems, well, unprecedentedly popular. The evolution of the TV historian reflects this trend: where once real working historians who had written serious books hosted television programmes, these days they are as likely to be photogenic media presenters with minimal, if any, actual history qualifications. The attraction of history and being a historian are not hard to work out. In the public imagination, historians are usually considered to be intelligent, objective people, if a little eccentric, who tell ...
READ MORE
The Dishonest Career of the Remarkable Srđa Popović
Many readers likely never heard the name of the remarkable Serbia-born political operator named Srđa Popović. Yet he and his organization, CANVAS, have played a lead role in most every CIA-backed Color Revolution since he led the toppling of Serbian President Slobodan Milosevic in 2000, at least fifty according to last count. Now he has turned his sights on Hungary and Hungary’s popular and defiant Prime Minister Victor Orban. On September 8, the professional regime-change specialist Srđa Popović came to Budapest and joined with the anti-Orban opposition groups in front of the Hungarian Parliament. It‘s clear that Popović was not ...
READ MORE
Western Intelligence Operation “Kosovo Liberation Army” Harvested Serbs’ Organs – The EU’s inquiry
An inquiry by the EU has found “compelling indications” that ten Serb captives had their body organs harvested for illegal trafficking during the 1998-99 Kosovo war. However, it wasn’t widespread and there will be no trial, the lead investigator said.The chief prosecutor Clint Williamson, who led the investigation, said there was no evidence of widespread organ harvesting, but that the crime had occurred a number of times.“There are compelling indications that this practice did occur on a very limited scale and that a small number of individuals were killed for the purpose of extracting and trafficking their organs,” he told ...
READ MORE
Kosovo: A Savage Assassination Rocks the Balkans
As the old Romans used to say, de mortuis nil nisi bonum, of the dead, speak no evil. Mr. Ivanović did nothing that anyone is aware to merit such a ghastly fate. But it would also be a mistake to regard him as the Ghandi or Mandela of Kosovo’s Serbs. He was a career politician, with everything that encompasses, including rumors of shady deals on the side. Curiously, his profile was that of a “moderate” and “cooperative” local politician. For that, he was rewarded by Pristina authorities not with a medal but a war crimes indictment so preposterous (the obligatory ...
READ MORE
Those Who have Erected the Monument to Bill Clinton Now Flee From the Valley of Tears
Former slogan that has been so thunderously shouted within  pre-election debates, and that was the last glimmer of declarative patriotism, dear both to politicians and football fans, by the development of the situation these days gets quite a different meaning. Kosovo is Serbia sometimes means that the Serbs, if not otherwise, at least in their souls will not give up the holy Serbian land. However, it might sound completely different today.  Columns of Albanians from Kosovo carrying everything they own, leave Kosovo, pushing to catch last buses for a better life, moving towards Subotica, in order to try to reach some ...
READ MORE
The Violent American Century: War and Terror Since World War II
World War II marked the apogee of industrialized “total war.” Great powers savaged one another. Hostilities engulfed the globe. Mobilization extended to virtually every sector of every nation. Air war, including the terror bombing of civilians, emerged as a central strategy of the victorious Anglo-American powers. The devastation was catastrophic almost everywhere, with the notable exception of the United States, which exited the strife unscathed and unmatched in power and influence. The death toll of fighting forces plus civilians worldwide was staggering. The Violent American Century addresses the U.S.-led transformations in war conduct and strategizing that followed 1945—beginning with brutal localized ...
READ MORE
NATO’s 1999 Attack on Serbia’s State TV Headquarters “Wiped from the Record”
On 23 April 1999, a NATO missile attack on Radio Television of Serbia (RTS) headquarters killed 16 employees of the state broadcaster. The forgotten war crime occurred during the Kosovo War (March 1998-June 1999), and was part of NATO’s aerial campaign alongside the US-backed Kosovo Liberation army, in opposition to the Federal Republic of Yugoslavia. In the aftermath of the attack there were no great public campaigns launched for the 16 murdered journalists and employees, no outpouring of emotion for those killed, no calls for solidarity and togetherness in the face of aggression. On the contrary the West justified this grievous ...
READ MORE
The Brutal Destruction of Yugoslavia (1991‒1995)
The brutal destruction of ex-Yugoslav Federal state-system was in a form of the civil wars or, in another word, a chain of violent conflicts from 1991 to 1995. From the spring of 1992, the SFRY already did not exist as a state and, therefore, the conflicts were turned into the Wars of the Yugoslav Succession.The Yugoslav civil wars can be comprised of the three closely related armed conflicts:1) War in Slovenia in 1991.2) War in Croatia from 1991 to 1995.3) War in Bosnia-Herzegovina from 1992 to 1995.[i]In the year of 1990, the real potential for the armed conflict became quite ...
READ MORE
How the US Became a Warmonger Police State
Professor David Ray Griffin is a tenacious person. He has written a number of carefully researched books that demonstrate the extraordinary shortcomings in the official account of the 9/11 attack on the World Trade Center and Pentagon and the subsequent anthrax attack. He has provided the mountains of evidence completely ignored by the US government’s account and the presstitute media.In his recently published latest book, Bush and Cheney: How They Ruined America and the World , Professor Griffin demonstrates how 9/11 was used by the Zionist Neoconservatives, the Cheney/Bush regime, and the military/security complex with the complicity of Congress and ...
READ MORE
Serbia’s Sovereignty as a Nation State: Serbia does not need a ‘Dialogue’ on Kosovo
“Now that the global circumstances have changed, and when the United States and NATO are losing their influence, and while the powers that are in favor of preserving Kosovo and Metohija – such as Russia and China – are strengthening, we are nevertheless pursuing a policy of complete surrender.” The aim of the internal dialogue conducted by the Serbian President Aleksandar Vucic, should be to distribute responsibilities and to be the cover for the final surrender of Kosovo and Metohija. The government constantly assures us that it will never recognize Kosovo as an independent State, but here we must point out the ...
READ MORE
The Shortened List of the Serb Christian Orthodox Shrines of Kosovo-Metochia (13th-20th centuries)
This list of shrines is based on a study by Milan Ivanovic, Crkveni spomenici XIII-XX veka (Church Monuments from 13th to 20th century) from Zaduzbine Kosova (The Foundations of Kosovo), Prizren-Belgrade 1987, and other recent publications. Dragan Jovanovic, researcher, compiled the major part of this list. A AJKOBILA (in the Middle Age Prozdrikobila, Pristina): demolished church in the vicinity of the present-day mosque. AJNOVCE (in the Middle Ages Hainovci, K. Kamenica): 1. ruins of the Tamnica monastery with the church built and frescoed in the 14C on the foundations of an older Byzantme basilica; 2. remains of a church in the old cemetery ...
READ MORE
The CIA and a Greater Albania: The Origins of the US Role in the Balkans
Introduction: The Missing LinkWhy did the US support the separatist and terrorist so-called Kosovo Liberation Army (KLA, or UCK in Shqip), which sought to create an ethnically pure Albanian Kosovo based on ethnicity? Why did the US sponsor a criminal and illegal separatist movement that sought to ethnically cleanse non-Albanians and create an independent state of Kosova? Why was the US supporting and sponsoring the re-establishment of a fascist-Nazi Greater Albania that Adolf Hitler and Benito Mussolini had initially created?When did the US begin to play a role in Kosovo? Did the US role in Kosovo begin with the arming ...
READ MORE
Why NATO/US’s “Collateral Damage” and “Errors” are not a War Crime?
Many innocent civilians were killed in American military interventions around the world – from Vietnam and Serbia to Iran and Afghanistan, because of the alleged “errors” or “collateral damage” – without consequences for civil and military leadership. In addition to political, military and every other power, Americans secured itself with legal mechanisms. Twenty-two civilians, wounded and doctors, among them three children, were killed in the American bombing of a hospital in the Afghan city of Kunduz. Americans acknowledged the error and apologized. The President of the United States expressed his condolences, the military leadership announced three independent investigations. “Doctors without borders” ...
READ MORE
A Look at “Kill Anything that Moves: The Real American War in Vietnam”
In Kill Anything that Moves: The Real American War in Vietnam (Metropolitan Books. New York. 2013), Turse writes that the US military’s official position, and the popular understanding in the US, is that leadership “has never condoned wanton killing or disregard for human life.” (2) On the rare occasions when atrocities are brought to light, they are blamed on low-level individuals and are said to be aberrations having nothing to do with official policy. The My Lai massacre, for example, was blamed on Lieutenant William Calley, who is said to have gone “crazy” (4,5) – although he and his unit ...
READ MORE
The Hidden Structure of U.S. Empire
My father was a doctor in the British Royal Navy, and I grew up traveling by troop-ship between the last outposts of the British Empire – Trincomalee, Gibraltar, Hong Kong, Malta, Aden, Singapore – and living in and around naval dockyards in England and Scotland.The British naval bases where I grew up and the fading empire they supported are now part of history. Chatham Dockyard. a working dockyard for over 400 years, is now a museum and tourist attraction.  Trincomalee Dockyard, where I was born, has been in the news as a site where the Sri Lankan Navy is accused of torturing and ...
READ MORE
Déjà Vu in the Balkans
An eerily familiar sense of regional unease has crept over all the former republics of Yugoslavia. Slovenian Prime Minister Miro Cerar echoed the Balkan zeitgeist when he warned at a press conference this week that: “If the migrant crisis is not adequately controlled as agreed at the summit in Brussels there is a possibility of conflict situations between the states of the Western Balkans. It is possible that a small conflict would initiate a wider reaction because of the very difficult recent history (of the region), which is why it is very important that we solve this crisis together as no country can solve this problem by itself.” It seems like everybody knows that ...
READ MORE
Independent” Kosovo: Gangland Spills Savagery Worldwide
(Only) Three Examples of the 20th Century the Roman Catholic Church Atrocities of Genocide
How Kosovo was Turned into Fertile Ground for ISIS
Monetary Imperialism
How Holocaust Revisionists Remake History as Nationalist Sham
The Dishonest Career of the Remarkable Srđa Popović
Western Intelligence Operation “Kosovo Liberation Army” Harvested Serbs’ Organs – The EU’s inquiry
Kosovo: A Savage Assassination Rocks the Balkans
Those Who have Erected the Monument to Bill Clinton Now Flee From the Valley of Tears
The Violent American Century: War and Terror Since World War II
NATO’s 1999 Attack on Serbia’s State TV Headquarters “Wiped from the Record”
The Brutal Destruction of Yugoslavia (1991‒1995)
How the US Became a Warmonger Police State
Serbia’s Sovereignty as a Nation State: Serbia does not need a ‘Dialogue’ on Kosovo
The Shortened List of the Serb Christian Orthodox Shrines of Kosovo-Metochia (13th-20th centuries)
The CIA and a Greater Albania: The Origins of the US Role in the Balkans
Why NATO/US’s “Collateral Damage” and “Errors” are not a War Crime?
A Look at “Kill Anything that Moves: The Real American War in Vietnam”
The Hidden Structure of U.S. Empire
Déjà Vu in the Balkans
Global-Politics.eu

Written by Global-Politics.eu

SHORT LEGAL DISCLAIMER: The website’s owner & editor-in-chief has no official position on any issue published at this website. The views of the authors presented at this website do not necessarily coincide with the opinion of the owner & editor-in-chief of the website. The contents of all material (articles, books, photos, videos…) are of sole responsibility of the authors. The owner & editor-in-chief of this website is not morally, scientifically or legally responsible for any inaccurate or incorrect statement in the contents of all material found on this website. The owner & editor-in-chief of this website is not responsible for the content of external internet sites. No advertising, government or corporate funding for the functioning of this website. The owner & editor-in-chief and authors are not morally, scientifically or legally responsible for any inaccurate or incorrect statement in the text and material found on the website www.global-politics.eu

Website: http://www.global-politics.eu