Koszovó Csomója (1999)

Hits: 1163

A „rövid” XX. századot a balkáni lôporos hordó robbanása vezette be, és úgy látszik, addig nem is tud befejezôdni, amíg ezt a hordót jó mélyen és örökre el nem temetik. A koszovói konfliktus új fázisa – ha nem akarunk éppenséggel visszamenni az ôsidôkig, de legalábbis a rigómezei ütközetig (1389) vagy Arsenije Carnojevic és népe nagy elvándorlásáig (1698 – a tartomány szerb lakosága ekkor menekült el a török megtorlás elôl, és ekkor kezdôdött dél felôl az albánok tömeges betelepedése a lényegében lakatlanná vált területre) – nagyjából az elsô balkáni háborúval kezdôdött, és kisebb-nagyobb megszakításokkal tart ma is. A tartomány szerencsétlen helyen fekszik. Túl jelképes történelmi jelentôségén, ez a Balkán kapuja, mindig is nagyon változatos etnikai és hatalmi viszonyokkal, valamint jelentôs természeti kincsekkel. Stratégiai kulcspont, amely alatt ráadásul egy aranybánya fekszik. Bôven van oka és történelmi ürügye szinte minden környékbeli népnek, szerbnek, bolgárnak, albánnak, ragaszkodni hozzá.

Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia

A szerb hadsereg az elsô balkáni háborúban, 1912-ben vonult be Koszovóba, amely akkor még a török birodalom tartománya volt, nagyjából fele-fele részben mohamedán vallásra áttért albán, illetve ortodox szerb népességgel. A háború átmeneti következményeként Koszovót és Albánia északi részét Szerbia, Albánia déli részét pedig Görögország tartotta megszállva. Ezt az aktust az albánok és a szerbek természetesen különbözôképpen magyarázták. A szerbek szerint ôk fölszabadították a szerb és albán népet a török elnyomás alól. Az albánok szerint viszont a szerbek egyszerûen meghódították ôket, Nagy-Szerbia megteremtésének lázában. Az I. világháború idején a terület nagy része Bulgáriához tartozott – ki gondolná, a IX. században ez bolgár terület volt –, majd a háború után viszakerült az akkor már Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven létrehozott új délszláv államalakulathoz. A két világháború között jelentôs szerb betelepülés kezdôdött, albán állítás szerint szabályos gyarmatosítás és erôszakos áttelepítés, ám a második világháború idején a folyamat megfordult. A Mussolini védnöksége alatt kreált Nagy-Albánia magában foglalta Koszovót és Nyugat-Macedóniát. A tartományból 100000 szerbet üldöztek el, és ezzel végleg az albánok javára fordult a tartomány etnikai összetétele. Az 1946-os (ekkor már ismét jugoszláv!) népszámlálás szerint Koszovó lakosságának 70 százaléka volt albán, és 30 százaléka szerb.

A tartomány Titótól 1946-ban széles körû autonómiát kapott. Egy futó elképzelés szerint a proletár internacionalizmus jegyében Albániához csatolták volna Sztálin jóváhagyásával, de amikor Tito szakított Sztálinnal 1948-ban, ez a terv lekerült a napirendrôl. Tito, hogy e „nacionalista elhajlás” miatti lelkifurdalását enyhítse, egyre nagyobb önállóságot biztosított Jugoszlávián belül a koszovói albán kommunista vezetésnek, amely önálló igazgatással, oktatással, rendôrséggel rendelkezett. A tartományon belül szakadatlanul folyt az albánosítás, az egyre fogyó szerb lakosság szelídebb vagy durvább formában történô eltántorítása. Ehhez még hozzáadódott, hogy az albán családokban a gyermekszám jóval magasabb volt, mint a szerbeknél, így 1989-re kialakult a mai – mármint a tömeges tisztogatások elôtti – 90–10 százalékos etnikai arány. Amikor tehát Milosÿevic´ 1989-ben megszüntette Koszovó autonómiáját, a szerbek többsége úgy érezte, ez az egyetlen eszköz a csendes szerbetlenítés és a tartomány elvesztésének megakadályozására, egy régi történelmi sérelem helyreütésére. Nem véletlen tehát, hogy Milosÿevic´ népszerûsége és hatalma – az elvesztett háborúk dacára – mind a mai napig ebben az aktusban gyökeredzik.

Így dióhéjban is látható, hogy ez a történet nem a nagyvonalú gesztusok története. A fô tanulság mindkét nép számára az, hogy a másik fél minden adódó alkalmat kihasznál, hogy a maga etnikai és területi érdekeit a legpôrébb módon érvényesítse az ellenfél rovására. Az alkalmazott erôszak mértékét pedig nem humanitárius megfontolások, hanem kizárólag az aktuális erôviszonyok szabályozzák. Az albánoknak szemernyi kétségük sincs afelôl, hogy a szerbek kiirtanák ôket egy szálig, ha tehetnék. A szerbek pedig úgy látják, hogy az albánoknak valójában egyetlen igazi céljuk van: a szerb lakosság végleges elûzése, Koszovó Albániához csatolása, és a Jugoszlávián belüli autonómia jogosítványait is gátlástalanul ennek a szolgálatába állították. Egyetlen dolog van, amiben a két nép között töretlen az egyetértés: hosszú távon elképzelhetetlennek tartják, hogy egy államban, egy politikai közösségben éljenek. Ez igen szomorú és lehangoló, fôleg ha azt vesszük, hogy az utóbbi 300 évben még alkalmuk sem volt arra, hogy külön éljenek, és ez a kölcsönösen osztott meggyôzôdés a 300 éves folyamatos együttélés alatt és nyomán alakult ki.

Görögök és törökök

A mostani NATO-beavatkozás számos politikai és etikai problémát vet föl. Mindenekelôtt azt, hogy a NATO, amely ilyen vehemensen lép föl az emberi jogok és a nemzeti önrendelkezés védelmében, vajon miért olyan elnézô Törökországgal szemben. Amikor Törökország elfoglalta Ciprus északi részét, vagy amikor szabályos irtóhadjáratot folytatott a kurdok ellen, senkinek sem jutott eszébe nemzetközi megtorló akciót sürgetni. A magyarázat egyszerû.

A Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai jelentôségérôl szükségtelen hosszasan értekezni. Elég annyit megjegyezni, hogy az utóbbi 5000 év ismert háborúinak túlnyomó többsége itt zajlott, és ennek a régiónak az ellenôrzéséért robbant ki. A Balkán és Kisázsia a NATO számára mindig is kulcsterület volt, ahonnan sakkban lehetett tartani a Varsói Szerzôdést és a szovjetek (oroszok?) európai ambícióit. Az el nem kötelezett Jugoszlávia mellett a fô stratégiai szerep Törökországé volt. Jugoszlávia kiesésével Törökország jelentôsége csak nôtt. Így nem csoda, hogy a NATO intervenciója Koszovóban ismét felszínre hozta azt a konfliktust, amely a NATO legnagyobb tehertétele volt eddig is: az ôsrégi török–görög viszályt.

Nem véletlen, hogy az amerikai és általában a NATO/EU-politika rendszeresen a törököket részesítette elônyben a görögökkel szemben. Törökország stratégiai jelentôsége összehasonlíthatatlanul nagyobb. Törökország ôrzi a Szorosokat, amelyek akadályozzák az orosz jelenlétet a Földközi-tengeren. Törökországból elérhetô és ellenôrizhetô az egész Közép- és Közel-Kelet, annak minden válságövezete és olajlelôhelye a Kaukázustól kezdve Irakon és Iránon át egészen Izraelig. Az Öböl-háború csak megerôsítette az ország jelentôségét.

A törököknek ennek megfelelôen két irányban is vannak ambícióik. Részei akarnak lenni Európának, ugyanakkor a Közép- és Közel-Kelet vezetô hatalmává akarnak válni. 1987-ben kérték felvételüket az EU-ba, amit elutasítottak az ország demokráciadeficitjére és vallási-kulturális különbözôségére hivatkozva. Az emiatti csalódás azonban egyelôre nem ingatta meg Törökország NATO-beli szerepét, és a török politikában is erôsödô iszlám fundamentalizmus sem vette át egyelôre a vezetô szerepet. Jugoszlávia, az ôsellenség szerbek uralta államalakulat szétesésével viszont felcsillant a lehetôség, hogy a törökök az eddiginél nagyobb szerepre tegyenek szert Európában, méghozzá balkáni befolyásuk kiterjesztésével. Ennek legfôbb akadálya természetesen a Nagy-Szerbia létrehozására törekvô szerb nacionalizmus. A jugoszláv polgárháború kirobbanásakor a törökök a szerbek horvátok és bosnyákok elleni agresszív, hódító háborúját emlegették. A mohamedán bosnyákok támogatása különösen kézenfekvô volt, ahogy a vallási „testvériség” és a „közös múlt”, amely alapján a törökök az albánokat támogatják, a mostani konfliktusban is fontos szerepet játszik. A 90-es évek elejétôl a török diplomácia igen aktívan ügyködött egy szerbellenes balkáni koalíció létrehozásában. Turgut Özal miniszterelnök sorban fölkereste Bulgáriát, Albániát és Macedóniát. Albánia és Törökország 1992-ben egy katonai együttmûködési szerzôdést is tetô alá hozott. Ezek a lépések nemcsak a szerbeket, hanem a görögöket is egyre idegesebbé tették. A századelô lokális kishatalmi paktumai reprodukálódnak ebben az új balkáni felállásban. A szereplôk a szomszédaik ellen a szomszédaik túloldali szomszédaival keresik a szövetséget: a törökök az albánokkal, bolgárokkal, macedónokkal, az ortodox szerbek a szintén ortodox görögökkel. A görögök nehezményezték Macedónia elismerését éppúgy, mint a török jelenlétet a boszniai békefenntartó kontingensben. Az pedig egyenesen abszurd, ahogy a NATO-tag Görögország Milosÿevic´tyel barátkozik, miközben legszorosabb katonai szövetségesei a diktátor országát bombázzák.

A görögök persze joggal érzik mellôzve és fenyegetve magukat. Hiába hivatkoztak 1991-ben arra, hogy Irak Kuvait elleni inváziója vagy a szerbek boszniai háborúja hasonló ahhoz, ahogyan a törökök lerohanták Ciprus északi részét, az EU és a NATO fütyült erre a felvetésre. Nem véletlen tehát, hogy Athén renegátként következetesen kiállt Jugoszlávia egysége, illetve a szerb álláspont mellett. A német nyomás ellenére sem voltak hajlandók az EU-tagokkal együtt elismerni Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Görög értelmezés szerint a két tagköztársaság leválása csak a konfliktus terjedéséhez és újabb szakadár törekvésekhez vezet majd a térségben. Ebben mellesleg nem tévedtek, és van is tôle félnivalójuk. Nemcsak a független Macedónia ambícióitól – Kis- és Nagy-Macedónia hovatartozása számos görög–bolgár–szerb összezördülés tárgya volt az utóbbi 120 esztendôben –, hanem mindenekelôtt egy képzeletbeli Nagy-Albániától: ha Koszovó leválik, akkor leszakadhat a Koszovóval határos macedóniai és szerbiai/montenegrói albán lakosság, valamint a görögországi albánság is. Az albánok helyzete ugyanis annyiban hasonlatos a kurdokéhoz, hogy egy tömbben laknak, de kétharmaduk a tömb közepén elhelyezkedô albán államon kívül, a környezô három országban. És akkor még nem említettük az Albániában élô görög kisebbséget, amely igencsak szûkösen van ellátva úgynevezett kisebbségi jogokkal. A görögök emiatt is hiába panaszkodnak Brüsszelben. Az EU többek között azzal kárpótolja Törökországot az EU-tagság elmaradásáért, hogy nem engedi az albánokat a görög kisebbség miatt vegzálni. Görögországnak egyelôre nem sok öröme telik tehát a NATO fellépésében, lélekben és történelmi hagyományai alapján a másik oldalon áll.

Szerb nézôpontok

Az erkölcsi helyzet a koszovói beavatkozással kapcsolatban annyira egyértelmûnek látszik, hogy a kívülálló csak azon csodálkozik, miért nem látják a szerbek is, hogy a nyilvánvaló igazság nem az ô oldalukon áll. Az érthetetlen jelenséget sokan hajlamosak a szerbek eredendô elvetemültségével, militáns barbarizmusával magyarázni (a visszafogottabbak általában emlegetik a balkáni barbárságot). Anélkül, hogy a népirtást mentegetném, szeretnék néhány kevésbé misztikus és démonikus motívumra utalni.

A szerb küldöttség ismeretesen két okból nem írta alá a rambouillet-i megállapodást. Nem akarták elfogadni, hogy Koszovó különleges státust kapjon Jugoszlávián belül, és nem akarták elfogadni, hogy a békét a tartományba telepített NATO-békefenntartók ellenôrizzék. Valójában a két ok közül az elsô volt döntô a szerb politikusok és közvélemény számára. Milosÿevic´ a daytoni egyezményben már elfogadta idegen csapatok jelenlétét, igaz, nem magában Jugoszláviában, csak egy volt tagköztársaságban. Viszont Bosznián belül a föderáció tagjai nem kaptak olyan „különleges státust”, amit Koszovó kapott volna az egyezmény szerint. Szerb értelmezésben a szinte önállósággal felérô széles körû autonómia nem más, mint nemzetközileg kikényszerített bevezetô lépés Koszovó elszakadására. A NATO-csapatok jelenléte és a szerb hatóságok, a hadsereg és a rendôrség teljes kivonása után szerintük automatikusan következett volna az elszakadás, ami Jugoszlávia önálló államiságának a végét jelentette volna. Ez a perspektíva volt elfogadhatatlan a szerbek számára, és a tárgyalásokon uralkodó feszült légkör és a folyamatos fenyegetések nem csökkentették a szerbek ezzel kapcsolatos félelmeit.

A különleges státus azt jelentette volna, hogy a koszovói albán hatóságok hivatalosan is használhatták volna önálló nemzeti jelképeiket, saját közhatalmi szerveik, kormányuk, oktatási rendszerük, hatóságaik, rendfenntartó erejük lett volna, és mindezt nemzetközi megfigyelôk ellenôrizték volna. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy Koszovó az önálló tagköztársaság rangjára emelkedik Jugoszlávián belül, méghozzá a nemzetközi katonai erô jelenléte miatt olyan körülmények között, amikor de facto bajosan lehet beszélni jugoszláv állami szuverenitásról a területtel kapcsolatban. A szerb delegáció Rambouillet-ban nem zárkózott el az autonómiától, ámde sokkal szûkebbre szabta volna annak kereteit. Vagyis azt szerették volna biztosítani, hogy a föderáció két tagköztársaságáénál, Szerbiáénál és Montenegróénál alacsonyabb szintû legyen a koszovói albán hatóságok szuverenitása.

Az 1974-es alkotmány szerint Koszovó Szerbián belül élvezett autonómiát, de volt képviselete szövetségi szinten is. Vagyis a tagköztársaságokhoz hasonlóan tagot delegálhatott a szövetség elnökségébe éppúgy, mint a szövetségi kormányzati szervekbe, vétójoga volt a szövetségi törvényekkel és a szövetségi alkotmánnyal kapcsolatban, a tartomány berendezkedését és jogrendjét szövetségi szintû törvények szabályozták. Milosÿevic´ ettôl fosztotta meg Koszovót – és a Vajdaságot (de nem a vajdasági magyarokat – a szerk.) – 1989-ben, amikor lefokozta a tartományt egy Szerbián belüli részlegesen autonóm státusra. A nemzetközi közösség ezt az autonómiát akarja helyreállítani, ami a szerbek számára Kis-Jugoszlávia keretei között már elfogadhatatlan, ráadásul az albánoknak már kevés. A szerbek alapvetôen nem értik, miért akarják ôket erôvel olyasmire kényszeríteni, olyan szintû autonómia megadására (amelyrôl ráadásul azt gondolják, hogy az elszakadás fügefalevele), amilyet a nemzetközi jog hallomásból sem ismer mint általánosan kötelezô és bevett formát.

Az albán követelések szintjével egyébként a Nyugatnak is meggyûlt a baja. Amikor az UCK színre lépett 1998 februárjában, az albánok radikális szárnya valóban állami önállóságot követelt. Ez azonban összeegyeztethetetlen azzal a politikai doktrínával, amit az Egyesült Államok és az Európai Unió a berlini fal leomlása és a Szovjetunió felbomlása óta követ. Eszerint csak korábbi tagköztársaságok önálló államiságát hajlandók elismerni, korábbi autonóm területek önállósodását nem támogatják. A nemzeti önrendelkezés vegytiszta elvét ugyan sérti ez a megközelítés, de valószínûleg jó oka volt erre a Nyugatnak. Ezért ismerték el Horvátországot és a balti államokat, míg a Krajinai Szerb Köztársaságot vagy Csecsenföld önállóságát nem. Ez akár megnyugtatólag is hathatott volna a szerbekre, de Koszovóval kapcsolatban nem hitték el, hogy ha a Nyugat ôszinte is, képes kordában tartani a szakadár albánokat.

Márpedig a szerb közvéleményen belül a Nyugat „ôszinteségében” nagyon kevesen hisznek. Az egyik leginkább frusztráló körülmény számukra Németország részvétele a támadásban, illetve általában véve is Németország aktív szerepe Jugoszlávia fölbomlasztásában – már ahogy a szerbek látják. A szerb közvélemény szemében a német politika az újraegyesülés óta nem más, mint a hagyományosan expanzív német balkáni politika, a Drang nach Osten „imperialista” – ne feledjük, Milosÿevic´ kormányzópártja eredetileg egy marxista párt volt – stratégiájának felújítása. Az újraegyesült Németország nem más, mint a „negyedik birodalom”. Elsô dolguk volt, hogy támogatták a horvát és a szlovén függetlenséget 1991-ben, és most a koszovói albánokat használják föl céljaikra. Cinikus módon igyekeznek összemosni a holocaust képeit az albán „terroristák” elleni fellépéssel. A szerbek, akiknek a többsége már régóta el van zárva az objektív tájékozódás forrásaitól, úgy tudja, hogy nincs semmi bizonyíték arra nézve, hogy Koszovóban etnikai tisztogatás volna, a „bizonyítékokat” a nyugati propaganda hamisítja. Ráadásul a Bundeswehr és a NATO aktív segítséget nyújt a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek, fegyvereket, egyenruhát szállít, logisztikai segítséget nyújt, az albán parancsnokok mellett német és amerikai tanácsadók tevékenykednek. A szerbek szemében a NATO légiereje nem más, mint az albán terroristák légiereje.

Vagyis a szerbek többsége úgy látja, hogy a koszovói háború nem más, mint a Jugoszlávia felbomlasztására indított nemzetközi agresszió újabb, végsô fázisa. A tervszerû szerb- és jugoszlávellenes háború hátterében a CIA, az Egyesült Államok áll. A CIA „Roots” azaz „Gyökerek” fedônevû akciójának célja, hogy Koszovó elszakításával végsô csapást mérjenek Jugoszláviára. A koszovói nyersanyagforrások elszakítása és Albániához csatolása az elsô lépcsô a végsô támadásban, amit követ majd az éléskamra, azaz a Vajdaság elszakítása, végül Montenegró elszakadása, és ezzel a szerbség totális és végsô kifosztása. Ezért a szerbek többsége, amely készpénznek veszi ezt a szcenáriót, úgy véli, hogy a háború egész egyszerûen elkerülhetetlen. Arról persze nem hallani, hogy miért pont a szerbekkel akar így kiszúrni az egész világ, de az adott helyzetben a közvélemény az indíték kérdésével nemigen foglalkozik.

A szerbek elleni agresszió elsô jele az volt, hogy miközben a nyugati propaganda elejétôl fogva démonizálta a szerbeket, és részletesen taglalta állítólagos „rémtetteiket”, mélyen hallgatott azokról a sérelmekrôl, amelyeket a szerbeknek kellett elviselniük, vagy legalábbis bagatellizálni igyekezett azokat. Nos, valljuk be, azért ebben van valami. A szerbek nemzetközi píárja az utóbbi évtizedben nem volt a legjobb, és ha történetesen ôket érte valami atrocitás, az empátia mértéke jóval szerényebb volt. 1995 nyarán a horvát hadsereg és a paramilitáris alakulatok több százezer krajinai szerbet üldöztek el otthonukból néhány nap (!) alatt. A Nyugat, bár elhümmögött egy ejnye-bejnyét, azóta sem tett semmit ez ellen.

A frusztráló ellenpéldákat hosszasan lehetne sorolni. Miért nem lépett föl a nemzetközi közösség erôszakkal, amikor az izraeliek elûzték a palesztinokat a Jordán bal partjáról, vagy amikor elfoglalták a Gáza-övezetet és Dél-Libanont? Hol maradt a nemzetközi fellépés, amikor a kurdok ellen folyt irtóháború? És vajon miért nem támogatja a NATO az IRA-t vagy az ETA-t, ahogyan támogatja most az UCK-t? Hiszen ez utóbbi sem más, mint egy erôszakot alkalmazó szeparatista terrorszervezet…

A szerbek mellett számos görög politikus és elemzô is úgy tartja, hogy a NATO Koszovó-politikája egyre irracionálisabb és veszedelmesebb fordulatokat vett. Végzetes következetlenségnek és hibának tartják, hogy a NATO egyoldalúan az UCK mellett foglalt állást, miközben közvetíteni próbált a szerbek és az albánok között. Ez a tény a szerbek szemében teljesen aláásta a NATO és a Nyugat iránti bizalmat. Amióta pedig a bombázások beindultak, a szerbek azt kérdezik, hogy a polgárháborút és a fegyveres harcot kirobbantó, a szerb lakosságot elûzô és a szerb hatóságok ellen sorozatosan merényleteket elkövetô Albán Felszabadítási Hadsereg erôit vajon miért nem bombázza a NATO. Kétségtelen, hogy a szovjet csapatok 1968-as csehszlovákiai bevonulása óta nem került sor arra Európában, hogy fegyveresen egy független állam ellen támadjanak. És mindezen fölül nagyon kétséges, hogy a bombázások önmagukban eredményt hoznak, sôt úgy látszik, inkább növelik a bajt. Milosÿevic´et egyáltalán nem érdekli, hogy lebombázzák az országot, mint ahogy Szaddám Huszein is teljesen közömbös népe szenvedése iránt. Így a bombázások egyetlen igazi vesztese a civil lakosság. És persze továbbra is vitatható, hogy mindezt a NATO milyen alapon, milyen nemzetközi felhatalmazás alapján teszi.
Kik ezek, és ki jöhet utánuk?

Ha a mostani háború eredetét és lehetséges kimenetelét vizsgáljuk, akkor célszerû egy pillantást vetni arra, hogy kik is kormányozták Jugoszláviát az elmúlt évtizedekben, és kik azok, akik az országot belemanôverezték ebbe a katasztrófába. A közkeletû felfogás szerint az egykori Jugoszlávia lakosait és kultúráit civilizatórikus szempontból nagyjából három csoportba lehet osztani. A legfejlettebb, gazdaságilag és politikai kultúrájában, Szlovénia, amelyiknek most egyedül van esélye integrálódni az európai rendbe. A második szinten a horvátok, a szerbek vannak, akik legalábbis rendelkeztek valamilyen demokratikus hagyománnyal még az elsô világháború elôtt is. A legalsó szinten vannak ebbôl a szempontból a boszniaiak, azaz mindhárom náció boszniai elemei és a montenegróiak, akik csak ebben a században szabadultak a török nyûgtôl, és meglehetôsen archaikus társadalmi szerkezettel és politikai kultúrával érkeztek a XX. századba. Eszerint mind Montenegró, mind Bosznia-Hercegovina sokat megôrzött az elmaradott, középkori törzsi szerkezetbôl és kultúrából. A koszovói albánok pedig a közfelfogás szerint még ezt a szintet sem érték el, ôk a legelmaradottabb népcsoport, ahol a legerôsebb az agresszív nacionalizmus.

Valójában az egykori Jugoszlávián belüli kulturális különbségeket a Habsburg és a Török Birodalom eltérô öröksége magyarázza. A fô választóvonal az „osztrák” Jugoszlávia és a „török” Jugoszlávia között húzódik, és az egyesült délszláv államban az utóbbiak maradtak a „B” kategóriás régiók. Ám ha adottnak is vesszük Szerbia relatív elmaradottságát és azt, hogy a 80-as évek válságát a „B” kategóriás régió jobban megsínylette, még mindig kérdés, hogy miként kerülhetett egyáltalán a hatalom közelébe egy olyan korlátolt és erôszakos ember, mint Slobodan Milosÿevic´ , aki minden tekintetben messze alulmúlja azt a civilizatórikus szintet, amelyre azért Szerbia mégiscsak eljutott az elmúlt évtizedekben.

A szerb értelmiség körében a legelterjedtebb nagyarázat erre az, hogy a második világháború után alapvetôen kicserélôdött és átrajzolódott Jugoszlávia demográfiai térképe, és ennek megfelelôen a politikai elit is. A háború egyik következménye az volt, hogy nagyszámú hegyvidéki, fôleg boszniai és montenegrói eredetû lakosság vándorolt az ország északi és középsô, alacsonyabban fekvô és civilizáltabb vidékeire. Ma már például több montenegrói él Szerbiában, mint magában Montenegróban. Ezek a csoportok vették át azután át a felsô és középszintû irányítást az egész országban, magukkal hozva azt a hegyvidéki kulturális mentalitást, amelyben sokkal erôteljesebb volt a sovén nacionalizmus, és meghatározó vonása volt az erôszak és a hatalom kultusza. Ha Jugoszlávia szétesését a nacionalista érzelmek felbuzdulása okozta, a fô húzóerô ebben a nacionalizmusban a hegyvidéki mentalitás volt. Jugoszlávia szétesését a hegyvidékiek „menedzselték”. Az egész konfliktust úgy is föl lehet fogni, mint a boszniaiak és a montenegróiak egymással vívott harcát.

A mai Kis-Jugoszláviában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában a kulcspozíciókat hegyvidékiek töltik be. Franjo Tudjman boszniai horvát, Vojislav Seselj és Vuk Drasÿkovic´ boszniai szerb. Ellenfelük, Slobodan Milosÿevic´ családja montenegrói, ô maga pedig valószínûleg ott is született, bár ezt tagadja. A hátborzongatóan szomorú az egészben az, hogy sem Drasÿkovic´, sem Seselj, sem Milosÿevic´ nem nacionalista politikus a szó hagyományos értelmében. Egyszerûen hatalomvágyó és erôszakos személyiségek, amolyan „hegyi vezérek”, akik élnek ugyan a nacionalista uszítás fegyverével, de valójában fikarcnyit sem érdekli ôket sem a szerbség, sem pedig Szerbia sorsa, hiszen valójában semmi közük hozzá. Nem az ô népük, és nem az ô országuk. De nem elképzelhetetlen, hogy a végén csak ôk maradnak. A polgárháború alatt fiatalok tízezrei menekültek már el így is az országból, méghozzá a jobban képzett, polgárosultabb társadalmi csoportokból. A tömeges és látens exodus ma is zajlik. A kivándoroltak helyébe tömegesen áramlanak az újonnan jöttek, akiket a háború sodort Kis-Jugoszláviába. Ma a szerb rendôrség és hadsereg állományának és tisztikarának többségét ezek a „jövevények” alkotják. Ez is a háború egyik következménye, és ha így folynak tovább a dolgok, már végképp nem lesz kivel tárgyalni, csak ezekkel az elvakult, bosszúszomjas és végtelenül erôszakos emberekkel, azzal a sok tízezer Milosÿevic´tyel, akiknek a léte és hatalma és társadalmi státusa ebbôl a rezsimbôl fakad, akik ennek a háborúnak köszönhetik felemelkedésüket, és ezt a bombázást is arra használják ki, hogy végleg leszámoljanak a maradék kisszámú és gyenge demokratikus, polgári ellenzékkel, és végleg bebetonozzák az uralmukat.

(Fordította Mink András)

Vladislav B. Sotirovic

www.global-politics.eu/sotirovic

sotirovic@global-politics.eu

© Vladislav B. Sotirovic 1999

 


Read our Disclaimer/Legal Statement!

Donate to Support Us

We would like to ask you to consider a small donation to help our team keep working. We accept no advertising and rely only on you, our readers, to keep us digging the truth on history, global politics and international relations.

READ MORE!
Confession of a CIA Agent: They Gave Us Millions to Dismember Yugoslavia
We bribed parties and politicians who have enticed hate between the nations. Our ultimate goal was to enslave you! WebTribune publishes their interview with former CIA agent Robert Baer during his promotion tour in Quebec for upcoming book “Secrets of the White House” last week. My boss, who was formerly a US Senator, stressed repeatedly that some kind of scam would go down in Bosnia. A month before the alleged genocide in Srebrenica, he told me that the town would be headline news around the world and ordered us to call the media. Robert Baer, a former CIA officer, has authored many books ...
READ MORE
Hidden Manipulators: Who is Behind the “Kosova Independence” Campaign?
The Balkans conflicts of the 1990s saw a massive revival and resurgence of US and Western media propaganda and infowar techniques. The “new” advocacy journalists recalled the “yellow journalism” of William Randolph Hearst, who helped induce the US to engage in the imperialistic or colonial war in Cuba in 1898, the Spanish-American War. This marked the emergence of the US as an expansionist global imperial and colonial power, like Britain, France, Spain, and Germany had been. Hearst was credited with manufacturing or “furnishing” the war in Cuba. Frederic Remington, his correspondent in Cuba, reported that nothing was happening in Cuba, that ...
READ MORE
Mass Killings of Serbs for Organs Only Boosted in Kosovo, But it Started Earlier in Croatia, Vukovar
Contrary to the popular belief, the bloodiest trade in history (when organs were taken away from captured and imprisoned Kosovo Serbs),  did not begin in Kosovo, but in Croatia. As reported by the Serbian media in the process  conducted by EULEX mission in Kosovo , ” one of the accused confessed about  participating in human organ sale”. Driton Jiljta  pleaded guilty to the indictment charging him with “abuse of authority and illegal medical activity.” This case is  apart of larger process and the prosecution has charged seven Albanians and two foreigners for trafficking , organized crime and transplantation formulized as  “illegal medical ...
READ MORE
Gavrilo Princip or Franz Ferdinand? Heroes or Villains?
In 1917, the Austro-Hungarian government erected a monument to Archduke Franz Ferdinand and his wife the Duchess Sophie in Sarajevo on the third year anniversary of the assassinations on June 28. It was called the Sühnedenkmal or Spomenik umorstva, The Atonement or Expiation Monument. The bronze statue was by Hungarian sculptor Eugen Bori. Photo left: 1918 Austro-Hungarian postcard featuring the monument to Franz Ferdinand and Duchess Sophie in Sarajevo date stamped August 25, 1918 by Kartenzentrale Jacob A. Cappon, Sarajevo, the same publisher of the Gavrilo Princip postcard published after the war. Sarajevo, Sühnedenkmal. Spomenik umorstva. 28 VI. 1914. Atonement or Expiation ...
READ MORE
EAEU and Serbia – Mutually Beneficial Cooperation
On the 30th September 2016, formal negotiations related to the creation of free trade zone between Serbia and Eurasian Economic Union started. Lasting throughout the entire 2017, indications of progress were given by Marko Čadež, president of the Serbian Chamber of Commerce and Industry, during his participation in the St. Petersburg International Economic Forum (SPIEF). This new free trade agreement is supposed to replace older bilateral FTAs which Serbia has with Russian Federation, Belarus, and Kazakhstan and expand the market for its products to Armenia and Kyrgyzstan. Vietnam is an illustrative example of benefits which free trade agreement with EAEU can ...
READ MORE
Democracy in America is Pure Fantasy
“I’ll never live to see 9/11 justice,” says Stephen Lendman. The 9/11 attacks have changed the course of humanity, even so for sixteen years have not been minimally clarified but turned the world in a place full of fear and hate as the United States spreads its military bases all over the world, having 737 and more than 2,500,000 U.S. personnel serving across the planet.Stephen Lendman, one of the world’s most respected analysts, speaks with Pravda Report on the consequences of those attacks, and President Trump’s denial of his promises during the presidential campaign to investigate the day that has killed more than one million people ...
READ MORE
Depleted Uranium Haunts Kosovo and Iraq
Iraq and Kosovo may be thousands of miles apart, but they share the dubious distinction of contamination with radioactive residue from depleted uranium (DU) bullets used in American air strikes. After several years of silence, US officials finally admitted that 340 tons of DU were fired during the Gulf war. In Kosovo, American delays in providing details of quantities and target points have frustrated international efforts to assess health risks. Despite repeated requests, NATO waited almost a full year after the start of bombing in March 1999 to say that 31,000 DU bullets–a fraction of the number fired in Iraq–were ...
READ MORE
Fascism and Islamic Fundamentalism
The rise of Fascism and Totalitarianism Just over 100 years ago, Britain, France, Germany and Russia ruled half of the world – most of Europe, all of Africa, South Asia, most of Southeast Asia, and most of the Pacific region. They dominated China and were of course influential everywhere else. During the past century, including the two devastating World Wars when the West resorted to mechanised butchery and industrialised slaughter, more than 170 million people, mainly civilians, were killed. The West introduced unprecedented levels of totalitarianism and oppression by inventing and ruling through Communism, Fascism, Nazism, slavery and apartheid. Some six million Jews perished ...
READ MORE
Kosovo Albanian Jihadists Planned to Attack Venice’s Rialto Bridge
Italian police broke up an alleged jihadist cell in Venice who had celebrated last week’s terrorist attack in London and planned to blow up the city’s famous Rialto Bridge in the hope of killing hundreds of tourists. In a series of overnight raids, anti-terrorism police arrested three suspects, all of them Kosovars who were living in Italy. Fisnik Bekaj, 24, Dake Haziraj, 25, and Arian Babaj, 27, were allegedly admirers of the Islamic State of Iraq and the Levant (ISIL) and were secretly recorded discussing how they were ready to die for the sake of jihad. A fourth person, an unnamed minor ...
READ MORE
Understanding Albanian Nationality and Regional Political-Security Consequences
The Albanian nationhood as understood in the 19th century was part of a romanticist notion of nationality, i.e., the Albanians were the Balkan people whose mother tongue was Albanian regardless of any confessional division of Albanian people into three denominations (Moslem, Roman Catholic and Eastern Orthodox). Within the north Albanian tribes, especially among the Miriditi, the Roman Catholic Church was very influential. The Roman Catholic Church became the main protector of the Albanian language and cultural heritage and the main protagonist of the national identity of the Albanians in the Northern Albania.[1] The expression of common notions of the Albanian ...
READ MORE
Those Who have Erected the Monument to Bill Clinton Now Flee From the Valley of Tears
Former slogan that has been so thunderously shouted within  pre-election debates, and that was the last glimmer of declarative patriotism, dear both to politicians and football fans, by the development of the situation these days gets quite a different meaning. Kosovo is Serbia sometimes means that the Serbs, if not otherwise, at least in their souls will not give up the holy Serbian land. However, it might sound completely different today.  Columns of Albanians from Kosovo carrying everything they own, leave Kosovo, pushing to catch last buses for a better life, moving towards Subotica, in order to try to reach some ...
READ MORE
Kosovo is not Serbia’s Kurdistan, but Balkan’s IS/Daesh
In the article “Kurdistan – Turkey’s Kosovo” Prof. Sotirović compared different aspects of Turkish Kurdistan case to the Kosovo one, found some parallels and pointed out Turkey’s hypocrisy.While Prof. Sotirović is right in his assessment that Turkey is hypocritical to say at least, he failed to expose the fundamental differences between Kurdistan and Kosovo. His article contains some inaccuracies, misinterpretations and lacks in detail. Such an imprecise comparison may lead a reader who is not familiar with Balkans to acquire a false impression. A reader might come to conclusion that Kosovo Albanians had experienced the same level of suffering and ...
READ MORE
Kosovo War and Plato’s “The Noble Lie”
During the Kosovo conflict in 1999, military intervention by the US and NATO was precipitated by the use of outright lies and deceptions. The conflict was “ostensibly about preventing “genocide” on the scale of the Holocaust. This was the Big Lie. This was the Noble Lie. In fact, the conflict was about secession and separatism and the creation of a US-sponsored Greater Albania. Why was the Noble Lie needed? A deception was needed because US policy was supporting an illegal land grab, a forceful take-over of territory from a sovereign nation, Yugoslavia. Why and how could such lies and deceptions occur ...
READ MORE
German Documentary Film on NATO’s War Against Yugoslavia in 1999 (English Subtitle)
VIDEO: German documentary film about the false pretext and German propaganda used to exert and sustain public support for illegal NATO aggression against Serbia and Montenegro.  Read our Disclaimer/Legal Statement! Donate to Support Us We would like to ask you to consider a small donation to help our team keep working. We accept no advertising and rely only on you, our readers, to keep us digging the truth on history, global politics and international relations.
READ MORE
Kosovo: America’s Mafia State
The unilateral independence of Kosovo was declared in February 2008. Kosovo is a member of  The Bretton Woods institutions. Kosovo seeks membership of NATO, the EU and now Interpol. The Interpol Executive Committee has decided that the application of Kosovo for membership in Interpol would be put on the agenda of the General Assembly to be held in Beijing, China, from 26 to 29 September 2017, Government of Kosovo stated Monday. In a bitter irony, Kosovo president Hashim Thaci is still on the list of Interpol in relation to his links to organized crimes and the drug trade. Last February president Thaci requested the secretary-general ...
READ MORE
Blatant Violation, by U.S. & its Allies against the U.N. Charter
America’s and its allies’ violation of the U.N. Charter, in regards to their recent actions to force a regime-change upon the sovereign nation of Venezuela, are baldly, and with unambiguous clarity, in violation of one of the seven founding “Principles” that are stated in the U.N. Charter.These violations are so severe as to demonstrate that the U.S. Government is an international rogue-regime — a blatant and unapologetic and repeated violator of the U.N. Charter, and of other major sources of international law.The U.N. Charter contains 19 “Chapters” or main divisions, and 111 “Articles” which include each subdivision within each “Chapter.” ...
READ MORE
President of the Alliance for the Future of Kosovo (AAK) Ramush Haradinaj, a Kosovo Albanian former guerilla commander who served briefly as prime minister, speaks during an interview with Reuters at the AAK headquarters in Pristina December 4, 2012. REUTERS/Hazir Reka
Key facts about Kosovo’s Islamic Albanian minority of Serbia and the century long drive by Islamic extremists to exterminate Kosovo Serbs from that region: 1389—Muslims defeat Christian Serb defenders in Kosovo, depopulate the area and invite mountain tribe of Albanians, in exchange for converting to Islam, to take over pillaged land from Serbs. 1594—Sinan Pasha, an ethnic Albanian, who was a commander in the Ottoman Turkish Empire, burned the relics of St. Sava at Vracar, Belgrade. St. Sava is the Saint that brought Serbs into Christianity. 1878—Albanian nationalist leaders meet in Prizren, known as the First League of Prizren, to announce the creation ...
READ MORE
President B. Clinton’s Kosovostan
Saudi Prince Turki Al-Faisal speaking at the 2012 Clinton Global Initiative thanks former U.S. President Bill Clinton for “delivering Bosnia-Herzegovina and Kosovo into Muslim hands and for near deliverance — within a hundred meters — of Palestine from occupation.” Originally published on 2012-11-15 Author: Meira Svirsky Source: Clarion Project Origins of images: Facebook, Twitter, Wikimedia, Wikipedia, Flickr, Google, Imageinjection & Pinterest. Read our Disclaimer/Legal Statement! Donate to Support Us We would like to ask you to consider a small donation to help our team keep working. We accept no advertising and rely only on you, our readers, to keep us digging the truth on history, global politics ...
READ MORE
1897. Public Record Office. --- Image by © Heritage Images/Corbis
‘Blowing from a Gun’ depicted by Vasily Vereshchagin in his painting ‘Suppression of the Indian Revolt by the English’ on the rebellion of 1857. Queen Victoria’s agent bought this painting, in an attempt to suppress it. ‘Blowing from the Gun’ was a means of execution where the prisoner is tied to the muzzle of a cannon, which is then fired, popping the victim’s head about 15 meters (50 feet) into the air, apparently a sort of juvenile entertainment for the colonizers. Following colonization, along came ‘decolonization’ and what do you suppose happened with colonial borders? They mostly remained as laid down ...
READ MORE
Confession of a CIA Agent: They Gave Us Millions to Dismember Yugoslavia
Hidden Manipulators: Who is Behind the “Kosova Independence” Campaign?
Mass Killings of Serbs for Organs Only Boosted in Kosovo, But it Started Earlier in Croatia, Vukovar
Gavrilo Princip or Franz Ferdinand? Heroes or Villains?
EAEU and Serbia – Mutually Beneficial Cooperation
Democracy in America is Pure Fantasy
Depleted Uranium Haunts Kosovo and Iraq
Fascism and Islamic Fundamentalism
POLICRATICUS: Electronic Magazine On Global Politics
Kosovo Albanian Jihadists Planned to Attack Venice’s Rialto Bridge
Understanding Albanian Nationality and Regional Political-Security Consequences
Those Who have Erected the Monument to Bill Clinton Now Flee From the Valley of Tears
Kosovo is not Serbia’s Kurdistan, but Balkan’s IS/Daesh
Kosovo War and Plato’s “The Noble Lie”
German Documentary Film on NATO’s War Against Yugoslavia in 1999 (English Subtitle)
Kosovo: America’s Mafia State
Blatant Violation, by U.S. & its Allies against the U.N. Charter
Kosovo: Key Dates in the Century Long Goal to Create a Greater Albania
President B. Clinton’s Kosovostan
The Western World’s Joke: Decolonization
Policraticus

Written by Policraticus

SHORT LEGAL DISCLAIMER: The website’s owner & editor-in-chief has no official position on any issue published at this website. The views of the authors presented at this website do not necessarily coincide with the opinion of the owner & editor-in-chief of the website. The contents of all material (articles, books, photos, videos…) are of sole responsibility of the authors. The owner & editor-in-chief of this website is not morally, scientifically or legally responsible for any inaccurate or incorrect statement in the contents of all material found on this website. The owner & editor-in-chief of this website is not responsible for the content of external internet sites. No advertising, government or corporate funding for the functioning of this website. The owner & editor-in-chief and authors are not morally, scientifically or legally responsible for any inaccurate or incorrect statement in the text and material found on the website www.global-politics.eu

Website: http://www.global-politics.eu